LE PROJET FRANCAIS

LE PROJET FRANCAIS
Az úgy jött, h 22 évesen, a fősuli utolsó évében kaptam lehetőséget Franciaországban, azon belül is Le Havre-ban tanulni egy éven keresztül. A blog célja az lenne, hogy feljegyezzem az élményeket ill azt a hosszú rögös utat, amelyen elérek majd egy éven kersztül valahová. A helyesírási hibákért és a nyelvi helytelenségekért pedig elnézést kérek, nincs nagyon időm az átfogó korrekcióra. Remélem érdekes beszámoló lesz, és nem csak nekem :)

hétfő, szeptember 10, 2007

La ville de l'amour










Sept2. Vasárnap

A mai nap pont ugyanarról szólt mint a tegnapi, városnézésből. Reggel találkoztunk Ádámmal, elmentünk együtt reggelizni egy gyönyörű parkba, sétálgattunk, beszélgettünk. Mi elmentünk az Eiffel toronyhoz, hogy Tomiék föntről is körbenézzenek, addig Ádám hazavitte a laptopjait, amit mi hoztunk ki neki. Én nem mentem föl velük,mert már voltam, meg valószínűleg lesz még alkalmam rá, inkább leheveredtem a lábához a fűbe, és onnan bámultam fekve ezt a csodálatos építményt, majd elaludtam. Egy óra múlva arra ébredtem, hogy menni kéne az Ádámmal találkozni a Notre Dame-hoz. Ekkor már késésben voltam, Anikóék még javában a toronyban voltak. Sikerült rossz irányba felszállnom az RER-re, ami olyan mint nálunk a hév, távolabb vannak a megállók mint a metróban, és baloldali a közlekedésük. Nem volt nehéz elcseszni az irányt, de gyorsan kellett döntenem. Vicces hogy van olyan szerelvény ami emeletes, viszont fele olyan hosszú, mint a rendes. Ha nem a peron elején állsz (amit nem tudsz addig amíg balról várod a vonatot, de jobbról érkezik) akkor pont egy vonathossznyit kell leszaladni az utolsó ajtóig. Na mindegy, még jó hogy a jegy addig érvényes amíg ki nem jössz a metró területéről, magyarán annyiszor lehet átszállni amennyiszer akarsz. Mondjuk bérlettel ez nem olyan fontos.

Csak odaértem a Notre Dame-hoz, onnan meg lesétáltunk a jardin de luxembourg-ba, ami szintén egy hatalmas, gyönyörű park. Odajöttek Anikóék is, ücsörögtünk, és kibeszéltük a franciákat. Lassan beesteledett, elbúcsúztunk Ádámtól, és fölmentünk a Sacre Coeur-höz. (Ádámmal megbeszéltem, hogy amint lesz francia számunk beszélünk, és biztosítottam afelől, hogy megyek Párizsba.) Fönt gyönyörű látványban volt részünk, ott is elfogyasztottunk egy vöröset, majd jókedvűen lesétáltunk a hangulatos kis utcákon. Fotó Tomival a Pigale előtt, Moulin Rouge, aztán irány haza. Éjfél után jártunk már, és meglehetősen kimerültek vagyunk. Azthiszem ez rajtam látszott a legkevésbé, de elaltatni azért nemkellett. Holnap nagy nap lesz, utunk második része, irány Le Havre!

Nincsenek megjegyzések: