Disneyland

REAL TIME (sept.28)

Vagyis elfogyott a leírás a naplómból, eddig sikerül feljegyezni a dolgokat, kiürült a Word. Nem, nem kell azért elkeseredni, továbbra is szándékozom folytatni az írást, csak megérkeztünk az első lélegzetvételhez. Na nem a történések sora állt meg, hanem épp ellenkezőleg, képtelen voltam az elmúlt két hétben blogot írni, annyira sokminden történt. Végkimerülés közeli állapot már az első hetekben. Mindennek az oka az iskola. Reggel 8 és 9 között kezdünk minden nap, és 4 után végzünk. Napi két óránk van, nem sok, délelőtt egy, meg délután egy. Az óra 3 vagy 4 óra hosszú, természetesen a tanóra 60 perc. Szünetet lentebb leírtam, max egyszer jár, 10 perc. Ez megy minden nap, hétfőtől szombatig (!!!) és reggeltől hajnalig. Mert hát minden este van valami jó móka ami rendszeresen éjfél és 3 között ér véget. 4-5 óra alvás, majd suli, 3-4 óra 'óra', utána egy másfél óra kajaszünet, majd 3-4 óra 'délutáni óra' ismét. De a vasárnap a miénk! Igen! Végre lehet délig aludni, kipihenni a hetet. Ha éppen nem sajnáljuk az egyetlen szabadnapunkat átaludni, elkirándulunk valamerre.

Múlt héten szombaton Deauville-ban voltunk a 'híd' túloldalán, arra mondják, hogy Párizs tengerpartja. Kicsit gazdag, kicsit szép, kicsit sznob kis város. Még kaszinóban is voltunk, de sajnos bent nem lehetett képeket készíteni. Éjfél után pedig elmentünk végre egy rendes szórakozóhelyre. 16 euró volt a beugró, de egy piajegyet adtak hozzá. Kértem hát belőle egy sört, 2,5 dl Heineken (más nincs) 12 euró. Mondom jólvan, legalább 4 eurós bulinak nem olyan szar azért, ha úgy vesszük. Reggel 7-re értünk haza.

Tegnap pedig Disneyland-ben voltunk. Nagy élmény volt, igazi meseország! Volt 3 nagyon duurva hullámvasút, amit leírni nem lehet! Egyszerűen meg kell nézni. A többi dolog akkor lenne legizgibb, ha nem töltöttem volna be még a hatot, és autókatalógus helyett mesekönyveken nőttem volna fel. Ja, az autós kaszkadőr show szintén kihagyhatatlan volt. És végre vezettem, amióta elvitte Tomi a verdát, még egy sz**os bringa kormányát se' tekergethettem. Párizsban csúcsforgalom, kellett már, mert kezdtem szédülni pedálok nélkül.

Sept.18 kedd

Fél 8-kor kezdődött az óra, mely 4 óra (240 perc) hosszan tartott, félidőben 10 perc szünettel. Kajak nem normálisak! Két kávé óra előtt, kettő szünetben, és így kétszer egy órát tudtam figyelni, az óra első és a második felében. De a többiek is kivannak ám! De itt egynél több szünetet nem adnak, lehet bármilyen hosszú az óra. Minek aaaaz?

Sept.17.hétfő

Az első nap az iskolában. Terv: 7:30-kor kelés, 8:00 indulás. Ebből 7:55-ös kelés és 8:20-as induláslett. 9-re kellett felérni a suliba, ott voltunk 8:50-re. Az óra 9 helyett fél 10-kor kezdődött, addig a szokásos fülledt levegőtlen folyosón álltunk, néztük a falat, vagy éppen leültünk a földre, mert minek kellenek székek a folyosóra. Az egész iskolában nincs egyetlen szék sem a termeken és az ebédlőn kívül. (A termeket a tanárokkalérkező takarítónéni nyitja.) Megjött a tanárnő, illedelmesen elnézést kért – bár nem tudom mit mentegetőzött, nem értettem – de megjegyezte, hogy ennyivel továbbtartja az órát. Mondom jólvan,tök jófej vagy. Tehát szociológia óra egy olyan gyorsan beszélő tanárral, hogy már véresre hegyeztem a fülem, hátha elkapok egy teljes összetett mondatot. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy idegen nyelven szociológiát hallgatni unalmas, főleg ha a héköznapi nyelvet sem sajátítottad még el. Kaptunk egy 16 oldalas szöveget, hogy olvassuk el, majd utána megtárgyaljuk. Értettem az egészet, ezért rutinból lapoztam néha egyet. Lapozások között mintha serényen olvasnék, nézegettem a szemhéjam belső oldalát. Lehet, hogy nem a szociológia órán fogok belejönni a franciába.

Óra után irány a menza, az egyetlen esélyünk az ebédelésre (déltől kettőig ugyanis minden zárva van), kígyózó sor, fél óra alatt sorra is kerülünk. Főétel, saláta, sajt vagy édesség, gyümölcs. Ez így már rendben van, nem nagy az adag, de mindenből van választék. A pénztárhoz még 20 percet álltunk a sorban (addig elfogyott a gyümölcs meg az édesség), majd vettünk egy 10-es gyűjtőt, hogy ne kelljen mindig azt a sort is végigállni. Kedvezménnyel 2.70 euro az ebéd, van vacsi is ugyanennyiért. Megettünk mindent, sőt még hozott a konyhásnéni bónusz jégkrémet is, úgyhogy megmenekültünk az éhhaláltól.

A délutáni óra reseaux touristique volt egy nagyon szimpatikus tanárnővel. Az ő órájából már sokkal többet értettünk. Alapvetően minden óra csak az adott szakirányba illő dolgokkal foglalkozik. Így tudják elérni azt, hogy egy év alatt felsőfokú végzettsége legyen valakinek.

Este meghívtak minket a lányok moniteaur-jei vacsorára. Az egyik legjobb este volt. Három srác, egy nagyon fless kecóban, hatalmas LCD tv-vel, nagy hifivel, hangulatvilágítással, vodkacsapolóval.

Sept16.vasárnap

Délig alvás (najó2-ig), majd séta Le Havre-ban. A hotel de ville (városháza) tornyával kezdtünk, mert csak ma lehetett fölmenni. A 17. emeleten van terasz ahova a polgármester irodája nyílik. Fölötte egy tanácsterem különleges alkalmakra, körpanorámával. Föntről gyönyörű panoráma nyílik Le Havre-ra, a kikötői dokkokra, olajtartályokra, különböző finomító művekre. Ez a Szajna felöli oldal, az óceán felé a plage, majd a domboldal kastélyokkal. Természetesen mindenfelé tömbházak, jellegtelen lakóépületek, száz meg száz lakással.

Utána plage, fürdés, napozás, beszélgetés a németekkel. A bori meg én fürödtünk, utánunk jött az egyik német hölgyike is, ő még bevállalós volt, aztán bepróbálkozott még a koreai srác is, de neki nem tetszett, így hamar kiment. Mi azért úszkáltunk vagy negyed óra-húsz percet.

Miután megszáradtunk,elsétáltunk a salsához, ahol ugyanaz a társoság ropta neki. Sajnos beállni nem tudtunk, mert nem volt oktatás, mindenki tudott salsázni. Így csak néztük őket vagy két órán keresztül.

Sept 15.szombat

Boriéknál volt egy kisebb összejövetel, mi voltunk magyarok, meg a lengyel srác (Pjotr), melynek célja a lengyel-magyar barátság elmélyítése volt. Tulajdonképpen az volt a fő program, hogy Pjotr hozza a zsubrovkáját, és iszunk. Nagyon szereti a srác a vodkát, bírja inni rendesen. Szerintem fél óra alatt megittuk azt az egyliteres üveget, utána jött az általam hozott mézes barackos ’fütyi’ és az Anikó által hozott absint. Elkezdtünk kártyázni, (természetesen itt is mindenki dámfattyát játszik, nem is tudom miért) és teljesen simán elmagyaráztam Pjotrnak a szabályokat: Ce sont les ’varázs lapok’ et c’est le ’szopatós lap’ (köszönet Anikónak a feljegyzésért, én már nem emlékeztem rá) De egy a lényeg, Pjotr fölfogta. Nem sokkal később megérkeztek Áronék, hoztak sört, bort meg bacardit, úgyhogy lehetett inni bacardikólát á la Gery. Tulajdonképpen számottevő az az alkoholmennyiség amit megittunk, de ehhez képest egyáltalán nem rúgtunk be. És ez általában véve is igaz. Az aggodalmaskodókat szeretném megnyugtatni, nem részegeskedem. (az pedig, hogy sok mindenre nem emlékszem, az a rossz memóriámnak köszönhető, és nem, nem ittam el az agyam) Inkább folyékonyan próbálok beszélni tanulni franciául. Ez bizonyított, az alkohol segíti a nyelvtanulást, és az idegen nyelv használatát, és nem utolsó sorban gyarapítja a kapcsolati tőkét.