Sept 14. péntek

Aki éjjel legény, legyen nappal is legény! Délelőtt a városi könyvtárban volt a francia óra. A magyar csapatból csak mi, a srácok voltunk ott, a csajok nem bírtak természetesen fölkelni. A lusták! Egy dolog miatt érte meg elmenni, mert beiratkoztunk kollektívan a könyvtárba, egyedül meg soha nem tértem volna be emiatt. A körbevezetésnek sok értelme volt, szerintem minden könyvtárban ki van írva, hogy mi merre található.

Utána föladtam az áramszolgáltatós levelet, hogy tudjanak rólam, és arról, hogy szándékomban áll fizetni az olcsó áramért. Csak be kellett dobnom egy postaládába a levelet. De itt az sem olyan egyszerű! Miért ne lenne két nyílás egy postaládán? Egy bal meg egy jobb, a felirat alatta kódokból áll, uh tökmindegy mennyire tudok franciául. Gondoltam megkérdek egy arra járó szimpatikus francia embert, és olyan jól választottam, hogy betaláltam egy postai dolgozót. Meg is jegyezte, hogy jól kiszúrtam, és megmutatta postás tollát. Kiderült, hogy a bal oldaliba kell bedobni, de azt is megtudtam, hogy rá kell írni a levélre, hogy levél! Gondoltam logikus, ha valaki nem fogná fel mit tart a kezében. Amúgy sokszor gondolkodom el azon, hogy mennyire okosak a franciák, talán lesz majd gyűjtemény belőle.

A délutánt átaludtam.

Sept13.csütörtök

Délelőtt kirándulni voltunk Le Havre egyik szép külvárosában, megnéztük a piacot meg egy templomot, sétáltunk egy keveset, beültünk egy kávéra, aztán menni kellett az IUT-re franciaórára. Négy óra alatt meglehetősen elfáradtunk, én meg -miután elvesztettem figyelőképességem- elkezdtem törökül tanulni a Bori szótárgépén. Onnan rohanás a plage-ra találkozni a spanyoltanárral és négy francia diákkal. Ott voltak a spanyolok, venezuelaiak, mexikóiak meg az oroszok is. Kár, hogy nem vittem gépet, nagyon hangulatos piknik volt a tengerparton a naplementében. Hazafele jövet Peré meg Angéla jóvoltából spanyolul tanulhattunk. Angéla alig beszél franciául, uh spanyolul hallgatjuk őt. Eszméletlen szép a lány is meg a spanyol nyelv is. Miután hazaértünk gyorsan megvacsoráztunk ill kis papírmunka, villanyóra-állás felírása, majd beborítékolása. El kell küldeni a helyi elműnek, mert nem hivatalosan van áram a szobánkban, és az oroszoknál már ki is kapcsolták a villanyt. Átnéztem a Boriékhoz, hogy megkérdezzem, mikor megyünk a német csajokhoz. Mivel nekem még nem volt időm megvacsoráztatni magam, ezért ezt megtettem náluk. Közben már ment körbe a pálinka, uh szomjan se’ maradtam náluk. Akárki jött, azt megitattuk, és koccintottunk. Négy vagy öt ilyen kör után már nagy késésben voltunk a németektől, uh útnak is indultunk a pár sarokra lévő bérházhoz.

Ahhoz képest, hogy azt hittem átnézünk páran a németekhez, csak mi lettünk tizenketten, és a ’buli’ már javában elkezdődött. Ők nem koliban laknak, hanem lakást bérelnek, ami fele akkora mint nálunk egy koliszoba, és a toalett is a folyosón van. Mindenesetre abban a pici helységben lehettünk vagy húszan, és még vagy tízen a lépcsőházban, mint dohányos szekció. Nagyon fain összejövetel volt. Ennyi nemzetiséggel sosem buliztam együtt. Azt vettem észre, hogy bizonyos mennyiségű alkoholos ital elfogyasztása után folyékonyan beszélek franciául, de még németül is.

Utána átmentünk a 20 méterre lévő diskotheque-be, és mivel diák nap van 2 euró a belépő. Gondoltuk, annyit simán megér. Mikor odaértünk, kiderült, hogy ingyen van, majd bementünk. Én azt hittem, hogy az előtérben vagyunk, de azt mondták ennyi. Majdnem neki mentem a tükörnek, amikor föl akartam fedezni a helyet. Szólt a hifiből a kedvenc német rave-re hasonlító zene, bődületes hangerővel, és magunktól sem fértünk el a ’tánctéren’. Otthon a szobámban nagyobb bulit rittyentek. De ott voltunk, táncoltunk, majd olyan f2 körül hazamentünk. Másnap kiderült a németek, malájok, kinaiak 3ig meg 4ig maradtak.

Sept12. szerda

A mai nap a tegnap estével kezdődött. Olyan fél 12 körül ment el az utolsó vendég a kávézóból, (hivatalosan tízig van nyitva) úgyhogy kifizettem a kávét meg a limonádét, majd én is távoztam. Az Áron meg a Geri pont a teraszon álltak, és szóltak, hogy tíz perc múlva nálam vannak. Mondom jó’van gyertek. Kicsit rendet tettem, hogy rendes házigazada módjára fogadjam vendégeimet. Vettem délután egy üveg bort gondolván sosem hátrány ha van otthon elfekvőben egy, de természetesen elkérték délután a lányok, mert mentek az instruktorukhoz és mire észbekaptak, hogy ne menjenek üres kézzel, bezárt minden. Na de a lényeg, hogy jött Áron meg Geri egy csomó sörrel, úgyhogy gondoltam szomjan nem fogunk halni. Beszélgettünk sokat, ami hasznos volt mert sok mindent megtudtam, ami még jól jöhet. Egyrészt meséltem nekik, hogy addig nem kezelném le a buszjegyem, amíg nem jönnek az ellenőrök. Az otthon bevett gyakorlat itt hamar kudarcba fullad. Egyrészt az ellenőrök a megálló előtt megállítják a buszt, onnan se előre, se hátra, se ki, se be, a jegykezelők meg le vannak tiltva. Kicsit ráncoltam a szemöldököm, hogy nem normálisak, de mondtam, hogy akkor előadom a buta külföldit. Erre azt mondták, hogy egyből elmosolyodnak a rendőr-ellenőrök, megkérdik, hogy magyar vagyok-e, és vigyorogva kitöltik a büntetést. Ennyit erről, reggel megyek bérletet venni. Beszéltünk rendőrökről, kiderült, hogy Franciaországban van legalább 5 féle rendőralakulat, és meglehetősen erős a jelenlétük. Amíg a rendőrsztorikról volt szó, valóban elhúzott fél óra alatt vagy hússzor valamilyen rendőrautó. Nemsokára betoppantak a lányok meg Andris, így már egész parti hangulat volt a szobámban. Beszélgettünk még sokat, röhögtünk egy csomót, majd szépen elment mindenki aludni 3 után.

Reggel csöng a riadós kaputelefon, hogy mennek órára a többiek. Én inkább az alvást választottam,és mondtam Anikónak, hogy hazafelejövet ébresszen fel. Nem sokkal utánuk Áron meg Marika is beszól az ablakon, hogy miújság, mondtam nekik, hogy alszom, majd találkozunk. Nem célszerű tárva nyitott ablaknál aludni. Egyrészt mert a szemközti gimi vadbarmai itt randalíroznak a koli előtt (az ő viselkedésük egy külön történet tárgyát képezi majd), másrészt mert meglehetősen forgalmas ez a kis utca, és nyomják neki rendesen jobbkéztől jobbkézig a lüke franciák. Délben keltem, természetesen ismét Anikóra, és kiderült, hogy nem sokat hagytam ki délelőtt, leginkább egy régi francia dokumentumfilmet, és azt hogy elalszik az első padban a kis koreai csajszi.

Kettőre mentünk az IUT-re föl (ismét), amit tegnap benéztünk, és úgy félóra várakozás után megjelent a tanárnő, akire várt a banda. Amíg vártunk rá, kifejezetten megutáltam az iskola azon épületét. (a 8 emeletes lift nélkülit) Egyrészt mindenhol büdös van, és baromi meleg. Mire fölérsz a lépcsőn megdöglesz. A folyosók kb. 70 méter hosszúak kétoldalt a termek, ahol nyitott ajtónál folyik a tanítás, mert ablakot nyitni nem tudnak a franciák. Ahogy végigmész a folyosón, betekintést nyerhetsz az órákra, de nincs kedved megnézni a társoságot, mert ők mindannyian téged bámulnak, mint a bocik a réten.

Beültünk egy pici terembe kb 15en, és megijetünk, hogy máris óra lesz. De nem, csak ez az összlétszám a Licence Touristique-on. Mondom azigen, népszerű szak lehet ez. Azt nem tudom, hogy vajon a többin is ekkora tolongás van-e. Mindenesetre a tanárnő elhadarta az éves tanmenetet, aminek túlnyomó részét nem értettük, mert eleve gyorsabban beszél mint én hallok. Még szerencse, hogy mindenki kapott egy herzig kis kék dossziét a tanmenettel, meg egyéb tudnivalókkal, és az első 5 hétre szóló órarenddel. Alapvetően egy dolog bosszant benne de nagyon; a szombat 8-tól délig tartó marketing óra. Gondoltam, hogy szólni kéne, hogy rég kiment a divatból a szombati munkanap, de nem akartam udvariatlan lenni. Szóval elmondtak mindent, én meg majd kiszótárazom a dolgokat. Az kiderült, hogy a spanyol kilőve, mert nem lennénk ügyesek az üzleti spanyolban, így marad a német vagy a francia. Még az angollal is lehetnek gondok. Mindenesetre jövő hét hétfőn kezdünk, addig van kis idő. Aminek még örülök, hogy négy hónap lesz a gyakorlat, ráadásul bárhol lehet csinálni. Ezzel egy a baj, hogy a koli augusztus végéig ki van bérelve.