Nehéz leírni egy olyan hetet, ami szürke hétköznapokból és iskolaundorból áll. Najó akadt azért egy-két dolog is, például ezen a héten (már) nem mertem lógni, szépen jógyerek mintájára bent voltam minden órán. Bár, el mertünk késni az egyik (3 órás) óráról negyed órát, és mondta a tanár, hogy legközelebb nem fogja elfogadni. Itt nincs késés, de ha a tanár késik fél órát, szemrebbenés nélkül továbbtartja az órát. Rendi dolog, akkor én meg ha kések, megmondom neki, hogy kezdje előlről, mert lemaradtam :D (Egyébként megvolt az okunk rá, ugyanis, minden másnap lerohad a busz, aznap éppen a 700 méteres alagút közepén állt le a motor, és nem sikerült elindulni vagy 10 percig vele. Én mondtam, h akármi van ki nem gyalogolok 300 métert egy olyan alagútból ami olyan szmogos mint az éjszaka. De megtáltosodott Renault típusú csuklós buszunk, és fekete ködöt okádva nekiiramodott a hegynek.) Mindegyik óra éppen olyan izgi volt mint eddig, nem hinném, hogy szavakat pazarolnék most az órák vagy a tantárgyak leírására. Talán majd egyszer. Najó, az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon örülök annak, hogy kiharcoltuk magunknak ezt a képzést, mert egyrészt végre olyan valamit tanulok (muhaha) amiben látom a lehetőséget (lehetne vele utazni nem keveset:), másrészt nem olyan egyhangú és száraz mint a többi gazdasági képzés. (persze dehogynem, ez is iskola mint a többi) Na mind1, jó is meg nem is. Jó mert érdekes (lenne ha érteném... najó azért...), rossz, mert be kell járni. Hiába én már csak egy ilyen szorgalmas céltudatos kölök vagyok! Egyébként nem kell elájulni tőlük, sokkal képzettebbek vagyunk náluk, szóval lehetne aprítani tökéletes nyelvtudással.
A héten "nyílt napok" voltak a zone industrielben. Előzetes regisztráció alapján meg lehetett látogatni bizonyos üzemeket. Én például voltam egy hulladékhasznosító, egy hajtóanyag-adalékot, és egy nikkel ötvözeteket gyáró üzemben. Nagyon érdekes volt, beöltöztettek ipari gúnyába, saválló accélbetétes cipőbe, és kaptunk vadászpilóta sisakot, meg légző maszkot. Minden eshetőségre felkészülve. Persze mind a cirkusz része volt szerintem, mert egyikre sem volt különösen szükség. A durva helyekre meg amúgy sem lehetett bemenni, csak falon át, (jobb esetben ablakon át) beszéltek róla. Mondtak nagyon érdekes dolgokat, hihetetlen adatokat, de nyilván megjegyeztem őket. De nekem így is érdekes volt, mászkálni egy finomító területén, hatalmas csövek, tartályok között. Fényképezni nem éppen lehetett, szóval képi dokumentáció nem jár az anyaghoz.
Ezen kívűl nem sokminden volt, hétköznap este a szokásos lájti összejövetelek, szombat este Julienéknél lakásavató buli. (igaz ez megy náluk 3 hete minden szombaton ) Én gondoltam iszom egy keveset, mert az jó a megfázásra, betegségre (eddig mindig bejött), viszont a bokám bánta. Elmértem egy viszonylag nagy lépcsőt a konyha és a nappali között. Nem para, csak másnap fájt legközelebb, a buliban még táncoltam is utána. Még érzem, hogy valami nem tökéletes, de járni tudok, a többit megoldja a szervezet remélhetőleg. Magyarán kiment a bokám, na. De nem durván sztem, mert nem szakadt, nem tört semmi, csak reccsent ha jól emlékszem.
Már csak ezt a hetet kell kibírni, és megyek Párizsba egy hétre, juhéjj!! Találkozom kis családommal, akik az előző bekezdést remélhetőleg nem olvasták:) Nagyon hiányoznak már, jó lesz velük találkozni! Bár pihenni nem nagyon lesz idő, tanulni valót sem adnak a tanárok a szünetre, csak rögtön hétfőn írunk egy vizsgát a szünet után. Há' mondtam, tuti tanulni fogok rá! Nem érdekel, alig várom, hogy megmutathassam családomnak Párizst. Na mennem kell, várom a szünetet, addig meg játék a szomszédban, franciául tabu. Holnap meg mi más, mint suli...
Remélem jelentkezem péntekig, addig meg mindenkinek szevasz van!
ja igen, és k hideg van!
A héten "nyílt napok" voltak a zone industrielben. Előzetes regisztráció alapján meg lehetett látogatni bizonyos üzemeket. Én például voltam egy hulladékhasznosító, egy hajtóanyag-adalékot, és egy nikkel ötvözeteket gyáró üzemben. Nagyon érdekes volt, beöltöztettek ipari gúnyába, saválló accélbetétes cipőbe, és kaptunk vadászpilóta sisakot, meg légző maszkot. Minden eshetőségre felkészülve. Persze mind a cirkusz része volt szerintem, mert egyikre sem volt különösen szükség. A durva helyekre meg amúgy sem lehetett bemenni, csak falon át, (jobb esetben ablakon át) beszéltek róla. Mondtak nagyon érdekes dolgokat, hihetetlen adatokat, de nyilván megjegyeztem őket. De nekem így is érdekes volt, mászkálni egy finomító területén, hatalmas csövek, tartályok között. Fényképezni nem éppen lehetett, szóval képi dokumentáció nem jár az anyaghoz.
Ezen kívűl nem sokminden volt, hétköznap este a szokásos lájti összejövetelek, szombat este Julienéknél lakásavató buli. (igaz ez megy náluk 3 hete minden szombaton ) Én gondoltam iszom egy keveset, mert az jó a megfázásra, betegségre (eddig mindig bejött), viszont a bokám bánta. Elmértem egy viszonylag nagy lépcsőt a konyha és a nappali között. Nem para, csak másnap fájt legközelebb, a buliban még táncoltam is utána. Még érzem, hogy valami nem tökéletes, de járni tudok, a többit megoldja a szervezet remélhetőleg. Magyarán kiment a bokám, na. De nem durván sztem, mert nem szakadt, nem tört semmi, csak reccsent ha jól emlékszem.
Már csak ezt a hetet kell kibírni, és megyek Párizsba egy hétre, juhéjj!! Találkozom kis családommal, akik az előző bekezdést remélhetőleg nem olvasták:) Nagyon hiányoznak már, jó lesz velük találkozni! Bár pihenni nem nagyon lesz idő, tanulni valót sem adnak a tanárok a szünetre, csak rögtön hétfőn írunk egy vizsgát a szünet után. Há' mondtam, tuti tanulni fogok rá! Nem érdekel, alig várom, hogy megmutathassam családomnak Párizst. Na mennem kell, várom a szünetet, addig meg játék a szomszédban, franciául tabu. Holnap meg mi más, mint suli...
Remélem jelentkezem péntekig, addig meg mindenkinek szevasz van!
ja igen, és k hideg van!
