LE PROJET FRANCAIS

LE PROJET FRANCAIS
Az úgy jött, h 22 évesen, a fősuli utolsó évében kaptam lehetőséget Franciaországban, azon belül is Le Havre-ban tanulni egy éven keresztül. A blog célja az lenne, hogy feljegyezzem az élményeket ill azt a hosszú rögös utat, amelyen elérek majd egy éven kersztül valahová. A helyesírási hibákért és a nyelvi helytelenségekért pedig elnézést kérek, nincs nagyon időm az átfogó korrekcióra. Remélem érdekes beszámoló lesz, és nem csak nekem :)

hétfő, szeptember 10, 2007

Bienvenue á Paris






























Sept 1. Szombat

Tizenegy óra tájban értünk Párizsba, de navigáció és térkép híján esélytelennek bizonyult a szálloda megtalálása. A GPS-ünk nagyon aranyos volt addig amíg autópályán mentünk, egyrészt urasan magázott, másrészt illedelmesen figyelmeztetett ha gyorsan mentünk (ami azért nem volt egyszerű művelet a tankhajóval) az más kérdés, hogy Őt Ki Kérdezte a gyorshajtással kapcsolatban! Mindenesetre az autópályánál alsóbb rendű utat nem ismert, ugyhogy csak vagánykodni tudtunk vele. Vettünk is gyorsan térképet egy kúton, és 20 perc alatt meg is találtuk rajta, hogy hol vagyunk. Nagyon mókás volt, a francia kiejtésünk tökéletes, az utcaneveket is simán kiolvassuk. Nem keveset röhögtünk, és a Tomi meglehetősen fogékony a franciára.

Úgy egy órán belül megtaláltuk a szállodát, ami a défense negyed mögött volt. Kellemes részen, a 3as zóna határán, közel a vasútállomáshoz. Megkaptuk a belépőkártyát, de az istennek sem nyílt ki a mélygarázs ajtaja, pedig minden irányból, mindkét oldalával, gyorsan, lassan próbáltam a kártyát áthúzni a dokkolón, már szanaszét kopott a mágnescsík rajta, mi meg visitoztunk a röhögéstől. Főleg mikor kiderült, hogy nem a szomszéd irodaház parkolójába kéne beállni. De sikerült végül megtalálni a helyes útirányt. Elfoglaltuk a szobánkat, egyből fürdés. A 20 órás út után nem esett rosszul, de mivel nem akartuk fölösleges pihenéssel az időnket pazarolni, rögtön a nyakunkba vettük a várost. 7 euró a 3 zónás bérlet aznap üzemzárásig, ami megfelelőnek mondható az 1,50-es jegyárat figyelembe véve. Egész délután jártuk a várost, nézelődtünk, és tanulmányoztuk a franciák természetét. Természetesen megnéztünk nagyon sok látványosságot, jó túristák módjára. Más volt azonban úgy járni-kelni a párizsi utcákon és figyelni az embereket, hogy innen haza Le Havre-ba megyünk. Én személy szerint nagyon megszerettem Párizst. Este megittunk egy üveg bort a jardin de tulleries-ben , aztán Anikóék hazamentek, én meg maradtam még egy kicsit fotózni, meg csavarogni az éjszakai Párizsban.

Nincsenek megjegyzések: