A hétvégét az osztálytársunknál töltöttük vidéke St.James városka mellett. Nagyon kedvesek voltak a szülei, igazi farmerek. Van egy csomó marhájuk, nagy farmjuk és abból élnek, idilli életet. Az anyuka igazi nagy termetű "tenyeres-talpas" gazdasszony, az apuka meg az a kimondott francia típusú férfi, kis termetű, mosolygós, mindig fitt és jókedvű. Az, hogy hogyan találhattak egymásra nem tudom megérteni, de kétségtelenül összeillenek. (na nem külsőre) Állandóan viccelődnek, a bolondját járatják egymással, meg a gyerekeikkel. Jó volt velük tölteni a hétvégét.
Szombat délután megnéztük a mesés Mt.St-Michel-t, apályban, naplementében. Este elmentünk a helyi futballklub jótékonysági 'estjére'. Vicces volt, hiszen mindenki ismerte egymást, a 2évestől a 70-esekig, és természetesen mindenkinek köze volt valamilyen szinten a focihoz. A hangulat adott volt, ebben hasonlított leginkább a lagzihoz, az összes focista, és az idősebb korosztály is rendesen felöntött a garatra. Kedvesek voltak velünk a fiatalok, egyik-másikkal jót beszélgettünk. Kb. 4-re haza is értünk, és szerencsénkre Fred hasonló beállítottságú, ami a bulikat illeti, így másnap délig aludtunk.
Délután megnéztük a farmjukat, a marhák 'garázsát', a legelőt, meg a fejőszivattyúkat. Fater pont jött a traktorral, hozta a friss szénát a marháinak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gépesítve van a folyamat, szó szerint belövellte egy szerkezet (ami a traktorra volt akasztva) a marhák közé, azok meg kapták a nyakukba a friss szénát. Kint a legelőn barátkoztunk is az állatokkal, bár elég félelmetes amikor köréd rendeződik egy csorda, és néz 40 centire az arcodtól, hogy ki vagy s mit akarsz. (Azt megjegyezném, hogy eszméletlen mennyiséget brunyálnak, és hogy Józsi bátya' szavaival éljek, ők naponta kihugyoznak egy-két zsigulit) A kedvencem az óriás fogkefe a garázs bejáratánál, ahol mindegyik marha megáll és megvakarózik vele. A többi meg szépen kivárja a sorát mögötte, mint ha autómosóba állnának sorban az autók. Fél órát röhögtem a procedúrán, komoly alapossággal végigvakarják magukat. Csak azt nem értem, hogy hogyan magyarázták el nekik, hogy mire való a hatalmas fogkefe, vagy honnan jöttek rá?
Délután pedig ellátogattunk a szintén közel fekvő St.Malo-ba. Gyönyörű óváros fallal körülvéve, mely alól ha elvonul a víz, át lehet sétálni a szomszédos szigetekre. Az óceán ezen részén, mint Le Havre-ban is, van vagy 10 méter különbség az apály-dagály között. St.Malo-ban például ezt úgy oldották meg a nyári strandolóknak, hogy ha levonul a víz, előbukik egy nagy medence ugrótoronnyal. Amúgy pedig dagály idején minden víz alatt van. Nagyon érdekes.
Aztán este fejedelmi vacsiként levákták az utolsó vágásra érett csirkéjüket, és lehetett válogatni ám az alkatrészek között! Másnap 9-kor keltünk, Fater már frissen jött a farmról, megnézte az emailjeit, összekészítette a papírjait, aztán ment a gazdagyűlésre, valami vezetőféle a gazdák között. Nagyon korrekt emberek ezek, és szerintem nagyon boldogok!
Szombat délután megnéztük a mesés Mt.St-Michel-t, apályban, naplementében. Este elmentünk a helyi futballklub jótékonysági 'estjére'. Vicces volt, hiszen mindenki ismerte egymást, a 2évestől a 70-esekig, és természetesen mindenkinek köze volt valamilyen szinten a focihoz. A hangulat adott volt, ebben hasonlított leginkább a lagzihoz, az összes focista, és az idősebb korosztály is rendesen felöntött a garatra. Kedvesek voltak velünk a fiatalok, egyik-másikkal jót beszélgettünk. Kb. 4-re haza is értünk, és szerencsénkre Fred hasonló beállítottságú, ami a bulikat illeti, így másnap délig aludtunk.
Délután megnéztük a farmjukat, a marhák 'garázsát', a legelőt, meg a fejőszivattyúkat. Fater pont jött a traktorral, hozta a friss szénát a marháinak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gépesítve van a folyamat, szó szerint belövellte egy szerkezet (ami a traktorra volt akasztva) a marhák közé, azok meg kapták a nyakukba a friss szénát. Kint a legelőn barátkoztunk is az állatokkal, bár elég félelmetes amikor köréd rendeződik egy csorda, és néz 40 centire az arcodtól, hogy ki vagy s mit akarsz. (Azt megjegyezném, hogy eszméletlen mennyiséget brunyálnak, és hogy Józsi bátya' szavaival éljek, ők naponta kihugyoznak egy-két zsigulit) A kedvencem az óriás fogkefe a garázs bejáratánál, ahol mindegyik marha megáll és megvakarózik vele. A többi meg szépen kivárja a sorát mögötte, mint ha autómosóba állnának sorban az autók. Fél órát röhögtem a procedúrán, komoly alapossággal végigvakarják magukat. Csak azt nem értem, hogy hogyan magyarázták el nekik, hogy mire való a hatalmas fogkefe, vagy honnan jöttek rá?
Délután pedig ellátogattunk a szintén közel fekvő St.Malo-ba. Gyönyörű óváros fallal körülvéve, mely alól ha elvonul a víz, át lehet sétálni a szomszédos szigetekre. Az óceán ezen részén, mint Le Havre-ban is, van vagy 10 méter különbség az apály-dagály között. St.Malo-ban például ezt úgy oldották meg a nyári strandolóknak, hogy ha levonul a víz, előbukik egy nagy medence ugrótoronnyal. Amúgy pedig dagály idején minden víz alatt van. Nagyon érdekes.
Aztán este fejedelmi vacsiként levákták az utolsó vágásra érett csirkéjüket, és lehetett válogatni ám az alkatrészek között! Másnap 9-kor keltünk, Fater már frissen jött a farmról, megnézte az emailjeit, összekészítette a papírjait, aztán ment a gazdagyűlésre, valami vezetőféle a gazdák között. Nagyon korrekt emberek ezek, és szerintem nagyon boldogok!
