Nem, nem állt meg az élet, csak az internet, megint nincs a szobámban net. Természetesen minden a megszokott ütemben mozog tovább, bár ez a hét kicsit más volt mint a többi. Kedden szerencsére nem volt óránk, ugyhogy én ezt kihasználva elugrottam Párizsba csavarogni kicsit. Direkt nem vittem fényképezőt, a közelébe se mentem a látványosságoknak, csak lézengtem, és szívtam magamba Párizst. Megnéztem a Sorbonne-t, találkoztam egy ismerősömmel, megmutatta a kolit amiben laknak, nagyon hangulatos, gyönyörű az egész campus. Csavarogtunk, beszélgettünk, beültünk kajálni, megkerestem a hotelt, ahol lakni fogunk két hét múlva, majd délután elindultam vissza Havre-ba.
Ezen a héten meg mertem engedni magamnak a lógást, (amit itt természetesen nem lehet) de legalább mindjárt háromszor. Esélytelennek éreztem az aktív közösségi életben való részvétel mellett a 7 órai kelést. Három délelőtt kihagytam az órát, a következményeket nem tudom, de majd beszámolok róla. A tanárok mindenesetre nem kérdeztek semmit, ígyis-úgyis bevésik a jelenlétibe, a diákok meg persze tudják mi a dörgés, amúgy is ismernek mint a rosszpénzt. Amúgy nagyon komoly FaceControll van az órákon, fényképes névsor. Lecsekkolja a tanár a búrád, ha jól fésült vagy, kapsz egy piros pontot. Szóval megvolt az első alkalom a lógásra, de nem kell aggódni, nem fog többször előfordulni. :) Legalábbis remélem, mert a tavalyiak sem kaptak diplomát.
Péntek este erasmusos est volt az egyetemen; egy végtelenül unalmas, két óra hosszú, bemutatkozások sorozatával kezdődött, amin majdnem meghaltunk, de utána jóvá tették egy kiadós vacsival. Előtte nasi, meg pia, melyet felespohár helyett üdítősbe kapták a magyarok, miután felesphár tornyok voltak a kezünkben. Tök jó volt, aztán miután mindenki jól megkajált, jöhetett a karaokee party. Én személy szerint utálom az ilyesmit, vagy táncoljon az ember rendes zenére, de végighallgatni azt a sok próbálkozást... háát... mint Anettka a Hair szinkronban. Viccesnek vicces, de azért szenvedsz kicsit tőle. Ami nagyon tetszett, az igazgató megtermett sötét testalkatú ábrázatával, öltöny-nyakkendőben, minimum végigénekelt egy cd-t, de neki legalább jó hangja volt. A többi tanár is nagyon jópofa volt, táncoltak, énekeltek, jót röhögtem rajtuk. M. Martell a francia tanár nagyon küldte neki. Aztán szerencsére vége lett a megasztárnak, a próbálkozásoknak, eltakarították a projektort, és végre rendes bulit csináltak, lehetett táncolni. Na az igen jó volt. Bár egy ekkora vacsi után, tele hassal nincs is jobb egy lájti partinál, ugra-bugra meg minden.
Szombaton pedig a délelőtti 4 órás marketing helyett az ágymat választottam, és szídtam a franciákat mint a bokrot, hogy hogy képzelik, hogy szombaton is dolgozni kell. Mindegy a 3. lógás szombatra csak összejött. Délután Honfleur-be mentünk három busszal, erasmusos kirándulás gyanánt. Nincs messze, a Sajna túloldalán van egyből, ahogy átérünk a Pont de Normandie-n. Szép kis város, szép kis házakkal, de semmi különös, nem egyet láttam már ilyet. Le Havre-on kívül minden település hasonlóan néz ki. Idegenvezetés volt, amit sosem szerettem. Nekem hiába magyarázza a legrondább házon lévő paláról, hogy honnan való, mikor benne van az eheti bricostore-os újságban. Utána megnéztünk egy kedves múzeumot egy zeneszerző életéről. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, olyan volt mint egy elvarázsolt kastély, és kaptunk walkmant is ami érzékelte -ki tudja honnan-, hogy melyik szobában járunk, és ahhoz kapcsolódó sztorikat mondott amiket éppen láttunk. Utána szabadidőnket a kikötőben való sörözésnek szenteltük.
Miután hazaértünk egy óra gyorsjáratú alvás után lementünk a városháza elé megnézni a francia-angol rugby elődöntőt. Ittunk közben rendesen, hogy ha nyerünk nagy buli lesz az utcán, de sajnos vesztettünk, úgyhogy csak az üvegek összetörése volt a program. Mármint a franciáknak, nekünk csak egyet sikerült, de azt is véletlen; Florent erőlködött a bor kinyitásával, és úgy nekivágta a betonnak, hogy megszökött belőle a bor. Utána Julien-ékhez mentünk az új kecójukba házibuliba, megint voltunk vagy negyvenen, rendőrök is tiszteletüket tették, de így legalább gyorsan tovább hajtott a csapat. A következő állomás a duplex nevű állóhajó volt, ami egyáltalán nem volt nekünk szimpatikus, úgyhogy be sem mentünk. Anikóhoz ment a csapat folytatni a bulizást. (Anhela, Oscar, Florent, és mi) Anhela megmutatta, hogy a spanyolok mennyire szexisen táncolnak, és hogy náluk a tánc a szexualitásról szól. Gondoltam jó is az, hol nem?... Minden esetre megdícsért, hogy gyorsan tanulok, és jól táncolok. Már megérte az este! Spanyol zene, szexi tánc, egészen fél 5-ig, amikor üvöltözve jött a koli igazgatónő, hogy tudni akarja minden áron kié ez a lakás. (egyrészt nem is értem, hogy miért lakik itt a kollégiumban az igazgatónő, még akkor sem, ha 5 lakás van neki egybenyitva) Florent, Oscar (mexican srác), meg én a függöny mögül hallgattuk végig az üvöltözést, alig birtuk magunkba folytani a röhögést. Mindenesetre megtudtuk, hogy a csendháborításért kirakhatnak figyelmeztetés nélkül a koliból. De legalább 5-re befejeztük a bulit, és mehettünk aludni.
Ezen a héten meg mertem engedni magamnak a lógást, (amit itt természetesen nem lehet) de legalább mindjárt háromszor. Esélytelennek éreztem az aktív közösségi életben való részvétel mellett a 7 órai kelést. Három délelőtt kihagytam az órát, a következményeket nem tudom, de majd beszámolok róla. A tanárok mindenesetre nem kérdeztek semmit, ígyis-úgyis bevésik a jelenlétibe, a diákok meg persze tudják mi a dörgés, amúgy is ismernek mint a rosszpénzt. Amúgy nagyon komoly FaceControll van az órákon, fényképes névsor. Lecsekkolja a tanár a búrád, ha jól fésült vagy, kapsz egy piros pontot. Szóval megvolt az első alkalom a lógásra, de nem kell aggódni, nem fog többször előfordulni. :) Legalábbis remélem, mert a tavalyiak sem kaptak diplomát.
Péntek este erasmusos est volt az egyetemen; egy végtelenül unalmas, két óra hosszú, bemutatkozások sorozatával kezdődött, amin majdnem meghaltunk, de utána jóvá tették egy kiadós vacsival. Előtte nasi, meg pia, melyet felespohár helyett üdítősbe kapták a magyarok, miután felesphár tornyok voltak a kezünkben. Tök jó volt, aztán miután mindenki jól megkajált, jöhetett a karaokee party. Én személy szerint utálom az ilyesmit, vagy táncoljon az ember rendes zenére, de végighallgatni azt a sok próbálkozást... háát... mint Anettka a Hair szinkronban. Viccesnek vicces, de azért szenvedsz kicsit tőle. Ami nagyon tetszett, az igazgató megtermett sötét testalkatú ábrázatával, öltöny-nyakkendőben, minimum végigénekelt egy cd-t, de neki legalább jó hangja volt. A többi tanár is nagyon jópofa volt, táncoltak, énekeltek, jót röhögtem rajtuk. M. Martell a francia tanár nagyon küldte neki. Aztán szerencsére vége lett a megasztárnak, a próbálkozásoknak, eltakarították a projektort, és végre rendes bulit csináltak, lehetett táncolni. Na az igen jó volt. Bár egy ekkora vacsi után, tele hassal nincs is jobb egy lájti partinál, ugra-bugra meg minden.
Szombaton pedig a délelőtti 4 órás marketing helyett az ágymat választottam, és szídtam a franciákat mint a bokrot, hogy hogy képzelik, hogy szombaton is dolgozni kell. Mindegy a 3. lógás szombatra csak összejött. Délután Honfleur-be mentünk három busszal, erasmusos kirándulás gyanánt. Nincs messze, a Sajna túloldalán van egyből, ahogy átérünk a Pont de Normandie-n. Szép kis város, szép kis házakkal, de semmi különös, nem egyet láttam már ilyet. Le Havre-on kívül minden település hasonlóan néz ki. Idegenvezetés volt, amit sosem szerettem. Nekem hiába magyarázza a legrondább házon lévő paláról, hogy honnan való, mikor benne van az eheti bricostore-os újságban. Utána megnéztünk egy kedves múzeumot egy zeneszerző életéről. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, olyan volt mint egy elvarázsolt kastély, és kaptunk walkmant is ami érzékelte -ki tudja honnan-, hogy melyik szobában járunk, és ahhoz kapcsolódó sztorikat mondott amiket éppen láttunk. Utána szabadidőnket a kikötőben való sörözésnek szenteltük.
Miután hazaértünk egy óra gyorsjáratú alvás után lementünk a városháza elé megnézni a francia-angol rugby elődöntőt. Ittunk közben rendesen, hogy ha nyerünk nagy buli lesz az utcán, de sajnos vesztettünk, úgyhogy csak az üvegek összetörése volt a program. Mármint a franciáknak, nekünk csak egyet sikerült, de azt is véletlen; Florent erőlködött a bor kinyitásával, és úgy nekivágta a betonnak, hogy megszökött belőle a bor. Utána Julien-ékhez mentünk az új kecójukba házibuliba, megint voltunk vagy negyvenen, rendőrök is tiszteletüket tették, de így legalább gyorsan tovább hajtott a csapat. A következő állomás a duplex nevű állóhajó volt, ami egyáltalán nem volt nekünk szimpatikus, úgyhogy be sem mentünk. Anikóhoz ment a csapat folytatni a bulizást. (Anhela, Oscar, Florent, és mi) Anhela megmutatta, hogy a spanyolok mennyire szexisen táncolnak, és hogy náluk a tánc a szexualitásról szól. Gondoltam jó is az, hol nem?... Minden esetre megdícsért, hogy gyorsan tanulok, és jól táncolok. Már megérte az este! Spanyol zene, szexi tánc, egészen fél 5-ig, amikor üvöltözve jött a koli igazgatónő, hogy tudni akarja minden áron kié ez a lakás. (egyrészt nem is értem, hogy miért lakik itt a kollégiumban az igazgatónő, még akkor sem, ha 5 lakás van neki egybenyitva) Florent, Oscar (mexican srác), meg én a függöny mögül hallgattuk végig az üvöltözést, alig birtuk magunkba folytani a röhögést. Mindenesetre megtudtuk, hogy a csendháborításért kirakhatnak figyelmeztetés nélkül a koliból. De legalább 5-re befejeztük a bulit, és mehettünk aludni.
