Érkezés Le Havre-ba

Sept 3. Hétfő

Érkezés Le Havre-ba, találkozás Monsieur Cadiou-val. Kijött elénk a pályaudvarra, hogy megmutassa onnan az utat a kolihoz. Szerencse, hogy pár perc gyalog, ugyanis ő sétált, mi meg kísértük autóval. Koli megvan, nem a legszerencsésebb környék, de legalább belváros. Természetesen el kell menni az irodába a kulcsért. Ahhoz képest, hogy ez volt a nagy pillanat, h jelentkezésem híján nem tudtam, hogy lesz-e szobám vagy sem nem is izgultam. Összesen két és fél órát lehettünk ott, ebből fél várakozás, egy óra papírozás, és még egy óra banki ügyintézés. Előbbi viszonylag simán ment, nem is kérdezték, hogy jelentkeztem-e, adták a kulcsot, és mellé 25 papírt, formanyomtatványt, és ehhez hasonlókat, valamint a 4 oldalas szerződést. Nem szeretném megmondani, hogy a papírok hány százalékáról tudtam, hogy mire való és mihez kell. Megrövidítettek 650 euróval, első havi lakbér, és a kaució másik fele. Anikó 8-10 papírral készült, hogy ne kelljen a kaució felét kifizetni, nekem mondanom sem kell, hogy ilyen papírjaim nem voltak. (Persze, anyuci apuci keresetigazolása, közüzemi számlák, bankszámla kivonat, adóbevallás, cipőméret és vércsoport) Nem baj, végül is jól fog jönni az a 170 ezer forint hazafelé. A poén ez után jött, -miután megvan a kulcs, meg a csomó papír- az előtérben ott ült két banki hiéna, hogy lehet számlát nyitni. Sok választásunk nem volt, ítélj meg idegen nyelven egy nemzeti bankot, hogy jó vagy nem. Megkérdeztük, döntöttünk. Gondoltuk ha már ott vannak akkor egyszerűbb rögtön számlát nyitni egy neves banknál. Jó kedvezményeik vannak, fizetik a lakásbiztosítást, ingyenes kpfelvét, miegymás, diákoknak. Egy óra alatt meg is voltunk vele. Ezután gondoltuk nem lenne hátrány, ha hazamehetnénk mondjuk fürdeni egyet, meg pihenni sem ártana.
Mindenki mondta, hogy az azonos országból érkezőket egy helyre teszik. Ehhez képest az Anikó másik épületben van, és nem is tudunk bemenni a csipogónnkal egymáshoz, csak ha felcsöngetünk és beengedünk. A csöngő nem kispályás, légvédelmi sziréna hangerejével nyekereg, szóval már örülsz, ha látogatód van. A következő sokk a szoba felszereltsége; 7 azaz hét mozdítható objektumból áll, ebből 3 db szék, 2 db asztal, 1 ágy és 1 polc. Nem nehéz összeadni, de otthonosan berendezni annál inkább. Gyorsan át lehet rendezni a szobát, az biztos. Egyébként teljesen korrekt, nagy szoba, konyhapult két főzőlappal, hűtővel, mosogatóval, és egy elég tágas fürdőszoba. Hozzáteszem; földszint, utcára néző. Nem para, szeretem ha nem kell lépcsőzni, pakolásnál meg jól jött, hogy csak betettem az ablakon a cuccaimat. Szerencsére van reteszelhető spaletta, éjjel nem éppen vagyok kíváncsi az utcai élet hangjainak gazdáira, nappal viszont annál inkább. Nappal nem látnak be kintről, este meg bezárom a spalettát. Arra a kérdésemre, hogy volt-e betörés azt mondta a dirinő, hogy amióta ő itt dolgozik, azóta nem. Arra a kérdésre, hogy mióta dolgozik az volt a válasz, hogy egy éve. Nem tudom, hogy megnyugodtam-e, vagy esetleg belenyugodtam-e, mindenesetre 4000 euróra vagyunk biztosítva.
Rögtön mentünk a boltba, ugyanis a wcdeszka nem képezi az alapfelszerelés széles körét, tehát megvolt az első fontos dolog az életemben, amit meg kellett vennem. Akkor már megjött a kedvem a dologhoz, és vettem mellé 48 db-os king size toalettpapírt is. Jó dolog ez a háztartás-vezetés! Végső soron megszerettem a szobámat, nekem külön extraként lila a fürdő, lila lámpabúrával, és a szobában is van lámpaernyő (ez mázli, mert extra). Anikónál a nagy baj ott kezdődött, hogy a folyosón olyan gyomorforgató szag volt, mintha egy döglött ökröt sütöttek volna, a szobájában meg nem kicsit masszív csatornaszag volt. (Mondjuk én azt nem csatornaszagnak nevezném) Azonban neki is, meg nekem is benne volt a wckefe a kagylóban. Anikó lecserélte, én nem. Érdekes dolgaik vannak a franciáknak.