LE PROJET FRANCAIS

LE PROJET FRANCAIS
Az úgy jött, h 22 évesen, a fősuli utolsó évében kaptam lehetőséget Franciaországban, azon belül is Le Havre-ban tanulni egy éven keresztül. A blog célja az lenne, hogy feljegyezzem az élményeket ill azt a hosszú rögös utat, amelyen elérek majd egy éven kersztül valahová. A helyesírási hibákért és a nyelvi helytelenségekért pedig elnézést kérek, nincs nagyon időm az átfogó korrekcióra. Remélem érdekes beszámoló lesz, és nem csak nekem :)

hétfő, október 15, 2007

premiére DS

Ma megírtuk az első zh-nkat, mindjárt kettőt is. Tegnap éjjel 3-ig interneteztünk Anikóval, mire rájöttünk, hogy el sem fogjuk olvasni a fénymásolt jegyzetet. Ennek két oka van; az egyik, hogy a lényeg pirossal volt írva, ami nem látszott egyáltalán a fénymásolaton, a másik, hogy külön szótár kellene a röviditésekhez. Szép nyelv a francia, de mire jó a kacifántos írásmód, ha le sem írják már. Mert az egy dolog, hogy csak az első pár betűt ejtik ki, de tényleg nem értem, miért faragnak ennyit nyelven. Arra bezzeg van idejük, hogy 8 színnel, gyöngybetűkkel írjanak, és vonalzóval húzzanak alá mint az általános iskolában, ha valami nem stimmel, jöhet a hibajavító, majd a csak arra fogó speckó toll, de a szavakat nincs idejük végigírni. Kajak nem normálisak, huszonévesek és másfél kilós tolltartóval járnak iskolába. Na de vissza a zh-khoz. 3 óra alvás és nem tanulás után vidám utunk volt az iskolába, 8-ra (a nap már 9-kor felkel, szóval korom sötétben, mintha az esti buliból mennénk haza), szociológia, 10-ig óra, amit tulajdonképpen végigaludtam (olyan teremben voltunk végre, ahol el tudtam bújni a hátsó sorban), majd 2 óra ds. Ezalatt másfél oldal általános rizsát sikerült összehoznunk, tökéletes nyelvhelyességgel. A kérdés (mely egy idézet volt) 20 percet vett igénybe, majd rájöttünk, mindegy mi az, mert úgyis azt írjuk amit tudunk. Lényegtelen, aranyos próbálkozás, vagy értékeli a tanárnő az igyekezetet, vagy nem annyira. Délután reseaux touristique-bol írtunk, 24 tesztkérdés, 1 óra (!), se A, se B csoport, mindenki ugyanazt írja. Gondoltam nagy baj nem lehet, bár csodálkoztam az 1 óra játékidőn. Készen lettünk fél óra alatt, összedobtam sztereo módra, jobbról egy, balról kettő. Nagy nehezen letelik az 1 óra, majd nagy meglepetésemre piros toll elő a kincsesládikókból, csere a szomszéddal, kijavítjuk magunk. Én 30-ból 21-et értem el, úgy érzem, hogy ez megfelelő a számomra. Kérdeztem a mellettem ülő csajt, hogy szeretné-e mégegyszer átgondolni a válaszát mielőtt kijavítanám, és teljesen meglepődve, nagy harcot vívva magával kettőre rábírtam, a többire nullát kért. Mondom rendben, de én rendes vagyok ám... Közben a többieket megfigyeltem, és rájöttem, hogy teljesen alaptalan minden félelem, ezek nem hogy nem csalnak a javításnál, hanem nem is segítenek egymásnak, sőt el is takarják rendesen, hogy véletlen se lássa senki, hogy milyen okos az illető. A lapot -amivel már készen vannak- megfordítják, a fanatikusabbja felhasználja a frissen kitöltött kérdések takarására is. Ennek a dolognak egy magyarázata lehet, amit nem is tudom, hogy kitől hallottam; ellenfélnek tekintik egymást, a munkaerőpiacon egymástől kell majd elhalászniuk az állásokat.