Sept11. kedd
Ma 8:25-kor találkoztunk a suliban a nemzetközi kapcsolatok irodája előtt az instruktor lánnyal aki segített beiratkozni. Nagyon szervezetten ment az egész, egy külön épületben vannak az ügyintézéssel kapcsolatos dolgok az egyetemmel szemben, olyan volt mint egy állomásos vetélkedő, ahol pecséteket kell gyűjteni. Ha jól emlékszem, öt állomás volt, amiből négyet diákok csináltak, meg úgy általában véve diákok vitték az apparátust. Az elsőnél átnézték a hétfőn kitöltött lapokat, kérték az útlevelet meg az egészségbiztosítási kártyát (anyakönyvi kivonat egyenlőre pénzkidobásnak tűnik) és egy fényképet. A másodiknál beleirogattak a lapjainkba, a harmadiknál bevitték a gépbe az adatokat, a negyediknél (itt volt a három középkorú ügyintéző asszonyság) kinyomtatták a tényeket, az utolsónál pedig mosoly, fénykép, és már dobta is ki a diákigazolványt a gép. Teljesen profi, összehangolt munka, melynek végeredménye egy rendes plasztikkártya, színes fényképpel, ’kitudjamirejó’ mágnescsíkkal a hátoldalán. Volt egy ’bonus track’ is, a sportra való jelentkezés. A mi esetünkben ez a salsát jelentené, de nem úgy van az, hogy befizetjük a 40 eurót, és jók vagyunk egy évre. De nem ám! Kell orvosi alkalmassági a sportra való jelentkezéshez. Nincs kivétel. Azt megértem, hogy a külföldieknek is kell, de azt hogy a táncórára is, az vicces. Akkor biztos a jógához is kell, nehogy idegösszeroppanást, vagy porckorongsérvet kapjon az ifjú sportolni vágyó. Mert ha a falmászáshoz, vagy a rugby-hez kell – amikhez oda is van írva a katalógusban – az rendben lenne. De ezért el kell menni orvoshoz, kifizetni a drága nézését, amit majd pár nappal később visszautalnak elvileg. De ehhez kell az anyagi tőke is, hogy kölcsön tudjak adni a dokinak. Na mind1, legalább megnézzünk egy francia dokit is, ha eljutunk egyszer oda.
Utána vissza a bankba, ahova picit félve mentünk, mert másnapra ígértük, pont egy hete, és kb 80 eurót kéne befizetni. Nagyon kellemes érzés volt azonban. Egyrészt mert egyből megláttam a hiéna barátomat, aki nagyon segítőkész szimpatikus fiatalember, de ott volt az az ügyintéző hölgy is, akinél a szerződést kötöttük, aki pedig végtelenül kedves, és nagyon kedvel minket. Nagyon megörültünk, hogy mindenki a helyén van, profi szinten teszi a dolgát, (nem kell magyarázkodnunk, hogy miért jöttünk), tárt karokkal várnak minket, örülnek nekünk, nem kérdezik miért nem mentünk vissza másnap (mert mondjuk ma kaptuk meg a diákot, ami kell nekik), és még fizetni sem kell. (a lakás- meg a kártyabiztosítás) Egyenlőre. Megvan tehát a bankszámlám, jöhet rá a lóvé! Ami a legnagyobb poén, hogy a szép, ízléses és barátságos ügyféltérben sehol senki, se egy ügyfél, se egy másik alkalmazott, csak a mi két barátunk. Tényleg olyan mintha az egész hatalmas bank csak miattunk lenne, és csak minket várna. Szóval van még mit tanulnia az OTP-nek! És pont ebben a percben derült ki, hogy nem tettünk annyira rossz lóra az LCL bankkal, ugyanis a többiek egy másik bankhoz mentek, akik nem fizetik a lakásbiztosításukat. Nyilván miért tennék, de nekünk átvállalják ezt a terhet, úgyhogy jól áll a szénájuk nálam.
Délután pedig volt egy teljesen fölösleges utunk föl az IUT-re. Azt hittük, hogy ma kettőre megyünk eligazodni a tanmenetben, de kiderült hogy holnap lesz a ’randevú’. Az egy dolog, hogy a napokban nem vagyok száz százalékos, de hogy a dátumban sem… és hogy anikóra meg lazán hallgatok, mikor mondom neki, hogy jól tegye el a papírfecnit, mert én elhagyom, vagy elfelejetem. Hiába, Vannak Még Hiányosságaink!
A suliba vezető fölösleges kör előtt elmentünk bérletet venni a buszpályaudvarra. Kinéztük a diákbérletet, 27 euró valamennyi egy hónapra. Van hetijegy is tizenvalamennyiért, de még nem éri meg a pénzét a hónap ezen szakaszában. Mindenesetre kérek két diákot, és mondja a faszi -aki mellesleg az első kimért hangú, rideg ember akivel eddig volt dolgunk – hogy kell neki lakásigazolás, közüzemi számla, fénykép. Azt hittem be**arok. Mert anyakönyvi kivonat meg vércsoport nem kéne a bérlet igényléséhez? Még szerencse, hogy nem volt nálam semmi ilyesmi papír, (mert mondjuk egésznap cipeltem a 20kilósra hízott, gyűrűskönyvvé nőtt paksamétát) így csak az Anikó vett bérletet 33-ért. 6 euró a bérlet mellé a fényképes lakcímet igazoló fecni. Én vettem egy jegyet 1,5-ért, és addig biankózom vele amíg nem kell lekezelni az ellenőrök miatt, akik állítólag sokan vannak és civilruhás rendőrök. (a gazdaságosságot kockázatelemzéssel később tudom megadni.) Majd eljátszom a buta külföldit, hogy „Jaaa, ezt be kell oda dugni??”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése