Es igen, vegre eljott a varva vart szunet ideje, es parizsban vagyok ismet. Reggel aggodva indultunk Enikovel a palyaudvarra, mert termeszetesen ma is sztrajk van, de szerencsere a mi vonatunk mukodott, es ket ora gyorsvonatozas utan mar a st. Lazar palyaudvaron talaltuk magunkat. Eniko kiment a pasija ele Bouvais-ba, en meg most itt ulok adamnal egy nagyon komoly, vagy 80 nm-es, ket teraszos lakasban, az 5. emeleten, kilatassal a canal-ra. Azt hiszem kezdesnek nem lesz rossz. Delutan lementunk egy tuntetesre forgatni, eleg vicces volt. Este pedig osszefutottam Pannival meg Gaborral, megmasztuk a Montmartre-t, vegigsetaltunk a Champes Elysees-n, es hat persze az Eiffel torony esti megvilagitasban. Valoszinuleg a heten meg vagy negyszer fogom megnezni ezeket a helyeket, de nem annyira baj szerintem. Vasarnap este erkezik a csaladom, aztan nyakunkba vesszuk a varost egy hetig.
LE PROJET FRANCAIS
Az úgy jött, h 22 évesen, a fősuli utolsó évében kaptam lehetőséget Franciaországban, azon belül is Le Havre-ban tanulni egy éven keresztül. A blog célja az lenne, hogy feljegyezzem az élményeket ill azt a hosszú rögös utat, amelyen elérek majd egy éven kersztül valahová. A helyesírási hibákért és a nyelvi helytelenségekért pedig elnézést kérek, nincs nagyon időm az átfogó korrekcióra. Remélem érdekes beszámoló lesz, és nem csak nekem :)
szombat, október 27, 2007
hétfő, október 22, 2007
hideg, szürke iskola
Helló van!
Nehéz leírni egy olyan hetet, ami szürke hétköznapokból és iskolaundorból áll. Najó akadt azért egy-két dolog is, például ezen a héten (már) nem mertem lógni, szépen jógyerek mintájára bent voltam minden órán. Bár, el mertünk késni az egyik (3 órás) óráról negyed órát, és mondta a tanár, hogy legközelebb nem fogja elfogadni. Itt nincs késés, de ha a tanár késik fél órát, szemrebbenés nélkül továbbtartja az órát. Rendi dolog, akkor én meg ha kések, megmondom neki, hogy kezdje előlről, mert lemaradtam :D (Egyébként megvolt az okunk rá, ugyanis, minden másnap lerohad a busz, aznap éppen a 700 méteres alagút közepén állt le a motor, és nem sikerült elindulni vagy 10 percig vele. Én mondtam, h akármi van ki nem gyalogolok 300 métert egy olyan alagútból ami olyan szmogos mint az éjszaka. De megtáltosodott Renault típusú csuklós buszunk, és fekete ködöt okádva nekiiramodott a hegynek.) Mindegyik óra éppen olyan izgi volt mint eddig, nem hinném, hogy szavakat pazarolnék most az órák vagy a tantárgyak leírására. Talán majd egyszer. Najó, az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon örülök annak, hogy kiharcoltuk magunknak ezt a képzést, mert egyrészt végre olyan valamit tanulok (muhaha) amiben látom a lehetőséget (lehetne vele utazni nem keveset:), másrészt nem olyan egyhangú és száraz mint a többi gazdasági képzés. (persze dehogynem, ez is iskola mint a többi) Na mind1, jó is meg nem is. Jó mert érdekes (lenne ha érteném... najó azért...), rossz, mert be kell járni. Hiába én már csak egy ilyen szorgalmas céltudatos kölök vagyok! Egyébként nem kell elájulni tőlük, sokkal képzettebbek vagyunk náluk, szóval lehetne aprítani tökéletes nyelvtudással.
A héten "nyílt napok" voltak a zone industrielben. Előzetes regisztráció alapján meg lehetett látogatni bizonyos üzemeket. Én például voltam egy hulladékhasznosító, egy hajtóanyag-adalékot, és egy nikkel ötvözeteket gyáró üzemben. Nagyon érdekes volt, beöltöztettek ipari gúnyába, saválló accélbetétes cipőbe, és kaptunk vadászpilóta sisakot, meg légző maszkot. Minden eshetőségre felkészülve. Persze mind a cirkusz része volt szerintem, mert egyikre sem volt különösen szükség. A durva helyekre meg amúgy sem lehetett bemenni, csak falon át, (jobb esetben ablakon át) beszéltek róla. Mondtak nagyon érdekes dolgokat, hihetetlen adatokat, de nyilván megjegyeztem őket. De nekem így is érdekes volt, mászkálni egy finomító területén, hatalmas csövek, tartályok között. Fényképezni nem éppen lehetett, szóval képi dokumentáció nem jár az anyaghoz.
Ezen kívűl nem sokminden volt, hétköznap este a szokásos lájti összejövetelek, szombat este Julienéknél lakásavató buli. (igaz ez megy náluk 3 hete minden szombaton ) Én gondoltam iszom egy keveset, mert az jó a megfázásra, betegségre (eddig mindig bejött), viszont a bokám bánta. Elmértem egy viszonylag nagy lépcsőt a konyha és a nappali között. Nem para, csak másnap fájt legközelebb, a buliban még táncoltam is utána. Még érzem, hogy valami nem tökéletes, de járni tudok, a többit megoldja a szervezet remélhetőleg. Magyarán kiment a bokám, na. De nem durván sztem, mert nem szakadt, nem tört semmi, csak reccsent ha jól emlékszem.
Már csak ezt a hetet kell kibírni, és megyek Párizsba egy hétre, juhéjj!! Találkozom kis családommal, akik az előző bekezdést remélhetőleg nem olvasták:) Nagyon hiányoznak már, jó lesz velük találkozni! Bár pihenni nem nagyon lesz idő, tanulni valót sem adnak a tanárok a szünetre, csak rögtön hétfőn írunk egy vizsgát a szünet után. Há' mondtam, tuti tanulni fogok rá! Nem érdekel, alig várom, hogy megmutathassam családomnak Párizst. Na mennem kell, várom a szünetet, addig meg játék a szomszédban, franciául tabu. Holnap meg mi más, mint suli...
Remélem jelentkezem péntekig, addig meg mindenkinek szevasz van!
ja igen, és k hideg van!
A héten "nyílt napok" voltak a zone industrielben. Előzetes regisztráció alapján meg lehetett látogatni bizonyos üzemeket. Én például voltam egy hulladékhasznosító, egy hajtóanyag-adalékot, és egy nikkel ötvözeteket gyáró üzemben. Nagyon érdekes volt, beöltöztettek ipari gúnyába, saválló accélbetétes cipőbe, és kaptunk vadászpilóta sisakot, meg légző maszkot. Minden eshetőségre felkészülve. Persze mind a cirkusz része volt szerintem, mert egyikre sem volt különösen szükség. A durva helyekre meg amúgy sem lehetett bemenni, csak falon át, (jobb esetben ablakon át) beszéltek róla. Mondtak nagyon érdekes dolgokat, hihetetlen adatokat, de nyilván megjegyeztem őket. De nekem így is érdekes volt, mászkálni egy finomító területén, hatalmas csövek, tartályok között. Fényképezni nem éppen lehetett, szóval képi dokumentáció nem jár az anyaghoz.
Ezen kívűl nem sokminden volt, hétköznap este a szokásos lájti összejövetelek, szombat este Julienéknél lakásavató buli. (igaz ez megy náluk 3 hete minden szombaton ) Én gondoltam iszom egy keveset, mert az jó a megfázásra, betegségre (eddig mindig bejött), viszont a bokám bánta. Elmértem egy viszonylag nagy lépcsőt a konyha és a nappali között. Nem para, csak másnap fájt legközelebb, a buliban még táncoltam is utána. Még érzem, hogy valami nem tökéletes, de járni tudok, a többit megoldja a szervezet remélhetőleg. Magyarán kiment a bokám, na. De nem durván sztem, mert nem szakadt, nem tört semmi, csak reccsent ha jól emlékszem.
Már csak ezt a hetet kell kibírni, és megyek Párizsba egy hétre, juhéjj!! Találkozom kis családommal, akik az előző bekezdést remélhetőleg nem olvasták:) Nagyon hiányoznak már, jó lesz velük találkozni! Bár pihenni nem nagyon lesz idő, tanulni valót sem adnak a tanárok a szünetre, csak rögtön hétfőn írunk egy vizsgát a szünet után. Há' mondtam, tuti tanulni fogok rá! Nem érdekel, alig várom, hogy megmutathassam családomnak Párizst. Na mennem kell, várom a szünetet, addig meg játék a szomszédban, franciául tabu. Holnap meg mi más, mint suli...
Remélem jelentkezem péntekig, addig meg mindenkinek szevasz van!
ja igen, és k hideg van!
szerda, október 17, 2007
múlt hétvégi kirándulás képei
A többi kép az alábbi webalbumban található!
http://picasaweb.google.hu/nemeth.daniel.hu
(ide sajnos nem lehet sok képet feltölteni egyszerre)
Julien-nel vidéken voltunk. Szombat este indultunk, kb. 1 óra autózásra laknak innen. Este miután megérkeztünk, megismerkedtünk a szüleivel, akik nagyon kedvesek, majd még utána elmentünk Julien barátaihoz, akik nem messze laknak a környéken. Ott már jó hangulat volt szombat este lévén, meg volt egy nagyon cukorfalat két hónapos labrador is, Cisco. Sajnos oda nem vittem magammal a gépet (nem mindig volt tiszta, hogy hova megyünk, és miért), éjjel fél 3 fele értünk haza hulla fáradtan. Másnap fél 11 körül keltünk, megreggeliztünk, majd egész nap a környéket jártuk. Nagyon szép vidékeken jártunk, egész nap kabrióztunk. Délután Rouen-ba mentünk, ott is találkoztunk a barátaival, akik szintén nagyon szimpatikusak voltak. Vasárnap késő este értünk haza teljesen kimerülten, de elmondhatom, hogy az eddigi legjobb programunk volt. Egyrészt egy szót sem szóltunk magyarul, (Borival egymás közt is franciául beszéltünk) mely kiváló nyelvgyakorlás volt, másrészt megismerhettük a kimondott vidéket (amit nagyon imádunk Borival), a Sajna völgyét, és találkozhattunk nagyon kedves franciákkal is.
A képek sajnos elég zajosak lettek, és sok kiégett közülük, de ez azért van, mert magas iso értéken kellett fotózni. (szinte mindegyik a mozgó kocsiból készült) Remélem azért tetszenek, sok csak azért kerül fel, hogy meg tudjam mutatni, merre jártam, amúgy meg nem szép kép.
A képek sajnos elég zajosak lettek, és sok kiégett közülük, de ez azért van, mert magas iso értéken kellett fotózni. (szinte mindegyik a mozgó kocsiból készült) Remélem azért tetszenek, sok csak azért kerül fel, hogy meg tudjam mutatni, merre jártam, amúgy meg nem szép kép.
hétfő, október 15, 2007
premiére DS
Ma megírtuk az első zh-nkat, mindjárt kettőt is. Tegnap éjjel 3-ig interneteztünk Anikóval, mire rájöttünk, hogy el sem fogjuk olvasni a fénymásolt jegyzetet. Ennek két oka van; az egyik, hogy a lényeg pirossal volt írva, ami nem látszott egyáltalán a fénymásolaton, a másik, hogy külön szótár kellene a röviditésekhez. Szép nyelv a francia, de mire jó a kacifántos írásmód, ha le sem írják már. Mert az egy dolog, hogy csak az első pár betűt ejtik ki, de tényleg nem értem, miért faragnak ennyit nyelven. Arra bezzeg van idejük, hogy 8 színnel, gyöngybetűkkel írjanak, és vonalzóval húzzanak alá mint az általános iskolában, ha valami nem stimmel, jöhet a hibajavító, majd a csak arra fogó speckó toll, de a szavakat nincs idejük végigírni. Kajak nem normálisak, huszonévesek és másfél kilós tolltartóval járnak iskolába. Na de vissza a zh-khoz. 3 óra alvás és nem tanulás után vidám utunk volt az iskolába, 8-ra (a nap már 9-kor felkel, szóval korom sötétben, mintha az esti buliból mennénk haza), szociológia, 10-ig óra, amit tulajdonképpen végigaludtam (olyan teremben voltunk végre, ahol el tudtam bújni a hátsó sorban), majd 2 óra ds. Ezalatt másfél oldal általános rizsát sikerült összehoznunk, tökéletes nyelvhelyességgel. A kérdés (mely egy idézet volt) 20 percet vett igénybe, majd rájöttünk, mindegy mi az, mert úgyis azt írjuk amit tudunk. Lényegtelen, aranyos próbálkozás, vagy értékeli a tanárnő az igyekezetet, vagy nem annyira. Délután reseaux touristique-bol írtunk, 24 tesztkérdés, 1 óra (!), se A, se B csoport, mindenki ugyanazt írja. Gondoltam nagy baj nem lehet, bár csodálkoztam az 1 óra játékidőn. Készen lettünk fél óra alatt, összedobtam sztereo módra, jobbról egy, balról kettő. Nagy nehezen letelik az 1 óra, majd nagy meglepetésemre piros toll elő a kincsesládikókból, csere a szomszéddal, kijavítjuk magunk. Én 30-ból 21-et értem el, úgy érzem, hogy ez megfelelő a számomra. Kérdeztem a mellettem ülő csajt, hogy szeretné-e mégegyszer átgondolni a válaszát mielőtt kijavítanám, és teljesen meglepődve, nagy harcot vívva magával kettőre rábírtam, a többire nullát kért. Mondom rendben, de én rendes vagyok ám... Közben a többieket megfigyeltem, és rájöttem, hogy teljesen alaptalan minden félelem, ezek nem hogy nem csalnak a javításnál, hanem nem is segítenek egymásnak, sőt el is takarják rendesen, hogy véletlen se lássa senki, hogy milyen okos az illető. A lapot -amivel már készen vannak- megfordítják, a fanatikusabbja felhasználja a frissen kitöltött kérdések takarására is. Ennek a dolognak egy magyarázata lehet, amit nem is tudom, hogy kitől hallottam; ellenfélnek tekintik egymást, a munkaerőpiacon egymástől kell majd elhalászniuk az állásokat.
vasárnap, október 14, 2007
A hét eseményei
Nem, nem állt meg az élet, csak az internet, megint nincs a szobámban net. Természetesen minden a megszokott ütemben mozog tovább, bár ez a hét kicsit más volt mint a többi. Kedden szerencsére nem volt óránk, ugyhogy én ezt kihasználva elugrottam Párizsba csavarogni kicsit. Direkt nem vittem fényképezőt, a közelébe se mentem a látványosságoknak, csak lézengtem, és szívtam magamba Párizst. Megnéztem a Sorbonne-t, találkoztam egy ismerősömmel, megmutatta a kolit amiben laknak, nagyon hangulatos, gyönyörű az egész campus. Csavarogtunk, beszélgettünk, beültünk kajálni, megkerestem a hotelt, ahol lakni fogunk két hét múlva, majd délután elindultam vissza Havre-ba.
Ezen a héten meg mertem engedni magamnak a lógást, (amit itt természetesen nem lehet) de legalább mindjárt háromszor. Esélytelennek éreztem az aktív közösségi életben való részvétel mellett a 7 órai kelést. Három délelőtt kihagytam az órát, a következményeket nem tudom, de majd beszámolok róla. A tanárok mindenesetre nem kérdeztek semmit, ígyis-úgyis bevésik a jelenlétibe, a diákok meg persze tudják mi a dörgés, amúgy is ismernek mint a rosszpénzt. Amúgy nagyon komoly FaceControll van az órákon, fényképes névsor. Lecsekkolja a tanár a búrád, ha jól fésült vagy, kapsz egy piros pontot. Szóval megvolt az első alkalom a lógásra, de nem kell aggódni, nem fog többször előfordulni. :) Legalábbis remélem, mert a tavalyiak sem kaptak diplomát.
Péntek este erasmusos est volt az egyetemen; egy végtelenül unalmas, két óra hosszú, bemutatkozások sorozatával kezdődött, amin majdnem meghaltunk, de utána jóvá tették egy kiadós vacsival. Előtte nasi, meg pia, melyet felespohár helyett üdítősbe kapták a magyarok, miután felesphár tornyok voltak a kezünkben. Tök jó volt, aztán miután mindenki jól megkajált, jöhetett a karaokee party. Én személy szerint utálom az ilyesmit, vagy táncoljon az ember rendes zenére, de végighallgatni azt a sok próbálkozást... háát... mint Anettka a Hair szinkronban. Viccesnek vicces, de azért szenvedsz kicsit tőle. Ami nagyon tetszett, az igazgató megtermett sötét testalkatú ábrázatával, öltöny-nyakkendőben, minimum végigénekelt egy cd-t, de neki legalább jó hangja volt. A többi tanár is nagyon jópofa volt, táncoltak, énekeltek, jót röhögtem rajtuk. M. Martell a francia tanár nagyon küldte neki. Aztán szerencsére vége lett a megasztárnak, a próbálkozásoknak, eltakarították a projektort, és végre rendes bulit csináltak, lehetett táncolni. Na az igen jó volt. Bár egy ekkora vacsi után, tele hassal nincs is jobb egy lájti partinál, ugra-bugra meg minden.
Szombaton pedig a délelőtti 4 órás marketing helyett az ágymat választottam, és szídtam a franciákat mint a bokrot, hogy hogy képzelik, hogy szombaton is dolgozni kell. Mindegy a 3. lógás szombatra csak összejött. Délután Honfleur-be mentünk három busszal, erasmusos kirándulás gyanánt. Nincs messze, a Sajna túloldalán van egyből, ahogy átérünk a Pont de Normandie-n. Szép kis város, szép kis házakkal, de semmi különös, nem egyet láttam már ilyet. Le Havre-on kívül minden település hasonlóan néz ki. Idegenvezetés volt, amit sosem szerettem. Nekem hiába magyarázza a legrondább házon lévő paláról, hogy honnan való, mikor benne van az eheti bricostore-os újságban. Utána megnéztünk egy kedves múzeumot egy zeneszerző életéről. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, olyan volt mint egy elvarázsolt kastély, és kaptunk walkmant is ami érzékelte -ki tudja honnan-, hogy melyik szobában járunk, és ahhoz kapcsolódó sztorikat mondott amiket éppen láttunk. Utána szabadidőnket a kikötőben való sörözésnek szenteltük.
Miután hazaértünk egy óra gyorsjáratú alvás után lementünk a városháza elé megnézni a francia-angol rugby elődöntőt. Ittunk közben rendesen, hogy ha nyerünk nagy buli lesz az utcán, de sajnos vesztettünk, úgyhogy csak az üvegek összetörése volt a program. Mármint a franciáknak, nekünk csak egyet sikerült, de azt is véletlen; Florent erőlködött a bor kinyitásával, és úgy nekivágta a betonnak, hogy megszökött belőle a bor. Utána Julien-ékhez mentünk az új kecójukba házibuliba, megint voltunk vagy negyvenen, rendőrök is tiszteletüket tették, de így legalább gyorsan tovább hajtott a csapat. A következő állomás a duplex nevű állóhajó volt, ami egyáltalán nem volt nekünk szimpatikus, úgyhogy be sem mentünk. Anikóhoz ment a csapat folytatni a bulizást. (Anhela, Oscar, Florent, és mi) Anhela megmutatta, hogy a spanyolok mennyire szexisen táncolnak, és hogy náluk a tánc a szexualitásról szól. Gondoltam jó is az, hol nem?... Minden esetre megdícsért, hogy gyorsan tanulok, és jól táncolok. Már megérte az este! Spanyol zene, szexi tánc, egészen fél 5-ig, amikor üvöltözve jött a koli igazgatónő, hogy tudni akarja minden áron kié ez a lakás. (egyrészt nem is értem, hogy miért lakik itt a kollégiumban az igazgatónő, még akkor sem, ha 5 lakás van neki egybenyitva) Florent, Oscar (mexican srác), meg én a függöny mögül hallgattuk végig az üvöltözést, alig birtuk magunkba folytani a röhögést. Mindenesetre megtudtuk, hogy a csendháborításért kirakhatnak figyelmeztetés nélkül a koliból. De legalább 5-re befejeztük a bulit, és mehettünk aludni.
Ezen a héten meg mertem engedni magamnak a lógást, (amit itt természetesen nem lehet) de legalább mindjárt háromszor. Esélytelennek éreztem az aktív közösségi életben való részvétel mellett a 7 órai kelést. Három délelőtt kihagytam az órát, a következményeket nem tudom, de majd beszámolok róla. A tanárok mindenesetre nem kérdeztek semmit, ígyis-úgyis bevésik a jelenlétibe, a diákok meg persze tudják mi a dörgés, amúgy is ismernek mint a rosszpénzt. Amúgy nagyon komoly FaceControll van az órákon, fényképes névsor. Lecsekkolja a tanár a búrád, ha jól fésült vagy, kapsz egy piros pontot. Szóval megvolt az első alkalom a lógásra, de nem kell aggódni, nem fog többször előfordulni. :) Legalábbis remélem, mert a tavalyiak sem kaptak diplomát.
Péntek este erasmusos est volt az egyetemen; egy végtelenül unalmas, két óra hosszú, bemutatkozások sorozatával kezdődött, amin majdnem meghaltunk, de utána jóvá tették egy kiadós vacsival. Előtte nasi, meg pia, melyet felespohár helyett üdítősbe kapták a magyarok, miután felesphár tornyok voltak a kezünkben. Tök jó volt, aztán miután mindenki jól megkajált, jöhetett a karaokee party. Én személy szerint utálom az ilyesmit, vagy táncoljon az ember rendes zenére, de végighallgatni azt a sok próbálkozást... háát... mint Anettka a Hair szinkronban. Viccesnek vicces, de azért szenvedsz kicsit tőle. Ami nagyon tetszett, az igazgató megtermett sötét testalkatú ábrázatával, öltöny-nyakkendőben, minimum végigénekelt egy cd-t, de neki legalább jó hangja volt. A többi tanár is nagyon jópofa volt, táncoltak, énekeltek, jót röhögtem rajtuk. M. Martell a francia tanár nagyon küldte neki. Aztán szerencsére vége lett a megasztárnak, a próbálkozásoknak, eltakarították a projektort, és végre rendes bulit csináltak, lehetett táncolni. Na az igen jó volt. Bár egy ekkora vacsi után, tele hassal nincs is jobb egy lájti partinál, ugra-bugra meg minden.
Szombaton pedig a délelőtti 4 órás marketing helyett az ágymat választottam, és szídtam a franciákat mint a bokrot, hogy hogy képzelik, hogy szombaton is dolgozni kell. Mindegy a 3. lógás szombatra csak összejött. Délután Honfleur-be mentünk három busszal, erasmusos kirándulás gyanánt. Nincs messze, a Sajna túloldalán van egyből, ahogy átérünk a Pont de Normandie-n. Szép kis város, szép kis házakkal, de semmi különös, nem egyet láttam már ilyet. Le Havre-on kívül minden település hasonlóan néz ki. Idegenvezetés volt, amit sosem szerettem. Nekem hiába magyarázza a legrondább házon lévő paláról, hogy honnan való, mikor benne van az eheti bricostore-os újságban. Utána megnéztünk egy kedves múzeumot egy zeneszerző életéről. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, olyan volt mint egy elvarázsolt kastély, és kaptunk walkmant is ami érzékelte -ki tudja honnan-, hogy melyik szobában járunk, és ahhoz kapcsolódó sztorikat mondott amiket éppen láttunk. Utána szabadidőnket a kikötőben való sörözésnek szenteltük.
Miután hazaértünk egy óra gyorsjáratú alvás után lementünk a városháza elé megnézni a francia-angol rugby elődöntőt. Ittunk közben rendesen, hogy ha nyerünk nagy buli lesz az utcán, de sajnos vesztettünk, úgyhogy csak az üvegek összetörése volt a program. Mármint a franciáknak, nekünk csak egyet sikerült, de azt is véletlen; Florent erőlködött a bor kinyitásával, és úgy nekivágta a betonnak, hogy megszökött belőle a bor. Utána Julien-ékhez mentünk az új kecójukba házibuliba, megint voltunk vagy negyvenen, rendőrök is tiszteletüket tették, de így legalább gyorsan tovább hajtott a csapat. A következő állomás a duplex nevű állóhajó volt, ami egyáltalán nem volt nekünk szimpatikus, úgyhogy be sem mentünk. Anikóhoz ment a csapat folytatni a bulizást. (Anhela, Oscar, Florent, és mi) Anhela megmutatta, hogy a spanyolok mennyire szexisen táncolnak, és hogy náluk a tánc a szexualitásról szól. Gondoltam jó is az, hol nem?... Minden esetre megdícsért, hogy gyorsan tanulok, és jól táncolok. Már megérte az este! Spanyol zene, szexi tánc, egészen fél 5-ig, amikor üvöltözve jött a koli igazgatónő, hogy tudni akarja minden áron kié ez a lakás. (egyrészt nem is értem, hogy miért lakik itt a kollégiumban az igazgatónő, még akkor sem, ha 5 lakás van neki egybenyitva) Florent, Oscar (mexican srác), meg én a függöny mögül hallgattuk végig az üvöltözést, alig birtuk magunkba folytani a röhögést. Mindenesetre megtudtuk, hogy a csendháborításért kirakhatnak figyelmeztetés nélkül a koliból. De legalább 5-re befejeztük a bulit, és mehettünk aludni.
csütörtök, október 04, 2007
képek
Akad egy-két új kép lentebb is. Érdemes lesz néha legördülni értük. Sajnos nem sikerül rendesen beilleszteni őket, aláírni sem tudok, elég buta motorja van ennek a blognak. Ezért egyenlőre csak így mennek ahogy esik úgy puffan módban. Szeretném én szépen sorba állítani őket, a hozzátartozó szöveg mellé rendelni, de nem engedelmeskedik nekem... majd kitalálok valamit.
szerda, október 03, 2007
une petite soirée
A mai nap 'más' nap volt. Még jó, hogy a délelőtti óráról tudtuk, hogy elmarad, így aludhattam délig. Anikó ébresztett, hogy megyünk órára, nem volt mit tenni, gyorsan kellett cselekedni. Odaértünk időben, sehol senki. Cetli a faliújságon; az óra elmarad, másfél órával később kötelező gyűjtőmunka a könyvtárban. Mondom Anikónak, ezt a cetlit tuti, hogy ma tették ki. Elmentünk paninit kajálni, sétálgattunk a barátságos Caucriauville-ben. Másfél órát kellett eltölteni azért, hogy utána egy órán keresztül elmagyarázzanak egy csomó olyan dolgot a könyvtárról, ami amúgy nincs kiírva, vagy éppen megkérdezni nem lehet, ha egyáltalán érdekelne. Katalógus persze nem volt. Az a tudat, hogy a tegnap estét másfél órával tovább pihenhettem volna ki, vagy éppen el sem kellett volna jönni otthonról, nem bosszant. Tök jó volt hallgatni, hogy ki kinek küldött emailt a változással kapcsolatban, (mert ők megsejtették ezt valahonnan) csak éppen mi maradtunk ki a körből. Pedig tudnak rólunk, azt is tudják, hogy általában igen képben vagyunk, tudják az emailcímünket is, és nem utolsó sorban kedvelnek is. Ki érti ezt...
Utána rohanás haza átöltözni, lezuhanyozni, majd ismét vissza az IUT-re a soirée-re. Szerveztek ugyanis egy állófogadást (ez csak ott lett nyilvánvaló számomra) az IUT-s erasmusos diákoknak és a tanároknak, befolyásos embereknek. Azt gondoltuk, biztosan lesz egy-két köszöntő, beszéd, utána kis kaja-pia, aztán annyi. Hát odaérünk... mondjuk késtünk 20 percet (a buszunknak minden megállóban leállt a motorja, és olyan könnyen indult mint egy kispók), és összefutunk M.Martell-lal a francia tanárral, aki ilyet szól, h késtetek. Há me' mondom Te nem! Nagyon komoly a fickó, imádjuk, és asszem tegezzük is. (Egyértelműen haver, nem én vagyok neveletlen) Bemegyünk, és 12 diák áll körben, beszélgetnek egymással. Ők a haverok a világ minden tájáról. Rajtunk kívül vagy huszonöt... -hát mitnemondjak- harmincöt fölötti beszélget mindenfele. Titkárnők, tanárok, kari vezetők, igazgatók, meg mittomén kik még. Gondoltam ez meleg lesz. Beszélgettem az angol tanárnővel, akinek nem mentünk be az órájára legutóbb, beszélgettem Cadiou-val, (mennek Budapestre jövőhéten, mondtam is neki, hogy hozzon trapista sajtot, meg pick szalámit, és vigyen kőkemény bagettet, penészes rokfortot, sós vajat, és mindent ami ízetlen itten - bár akkor nem marad semmi) és az intézet igazgatóval, aki nagyon barátságtalan ember ábrázatát kelti. Úgy néz ki mint valamilyen messiás négy feltámadás után. Bori még az Auchanos főnökére is rábukkant a szűk kis társoságban, csupa érdekes dologról nyílt alkalma beszélni velük. Megjegyezném: Na ezt hívják mélyvíznek! Magyarázat: messze vagyunk még a folyékony franciatudástól. Koccintás számomra idegen és ismeretlen beosztású emberekkel olyan alkohol tartalmú itallal, amiből az első pohár vicsorral megy le (na nem az alkoholtartalma miatt), utána pedig megszokod, mint itt mindent. Süti, tortaszendvics, ehető, de nem az ízvilágod, jóllakni esélytelen belőle. A piros cukormázas sütinek nézett kaviáros valami pedig kifejezetten őszinte grimaszt csalt az arcomra, főleg ha édesre vársz, és nagyon nem azt kapod. Szerencsére ennek csak Anikó volt tanúja. A végén illedelmesen elköszöntünk minden egyes nekünk fontos embertől, megköszöntük a soirée-t, majd hazaviharzott a banda.
Utána rohanás haza átöltözni, lezuhanyozni, majd ismét vissza az IUT-re a soirée-re. Szerveztek ugyanis egy állófogadást (ez csak ott lett nyilvánvaló számomra) az IUT-s erasmusos diákoknak és a tanároknak, befolyásos embereknek. Azt gondoltuk, biztosan lesz egy-két köszöntő, beszéd, utána kis kaja-pia, aztán annyi. Hát odaérünk... mondjuk késtünk 20 percet (a buszunknak minden megállóban leállt a motorja, és olyan könnyen indult mint egy kispók), és összefutunk M.Martell-lal a francia tanárral, aki ilyet szól, h késtetek. Há me' mondom Te nem! Nagyon komoly a fickó, imádjuk, és asszem tegezzük is. (Egyértelműen haver, nem én vagyok neveletlen) Bemegyünk, és 12 diák áll körben, beszélgetnek egymással. Ők a haverok a világ minden tájáról. Rajtunk kívül vagy huszonöt... -hát mitnemondjak- harmincöt fölötti beszélget mindenfele. Titkárnők, tanárok, kari vezetők, igazgatók, meg mittomén kik még. Gondoltam ez meleg lesz. Beszélgettem az angol tanárnővel, akinek nem mentünk be az órájára legutóbb, beszélgettem Cadiou-val, (mennek Budapestre jövőhéten, mondtam is neki, hogy hozzon trapista sajtot, meg pick szalámit, és vigyen kőkemény bagettet, penészes rokfortot, sós vajat, és mindent ami ízetlen itten - bár akkor nem marad semmi) és az intézet igazgatóval, aki nagyon barátságtalan ember ábrázatát kelti. Úgy néz ki mint valamilyen messiás négy feltámadás után. Bori még az Auchanos főnökére is rábukkant a szűk kis társoságban, csupa érdekes dologról nyílt alkalma beszélni velük. Megjegyezném: Na ezt hívják mélyvíznek! Magyarázat: messze vagyunk még a folyékony franciatudástól. Koccintás számomra idegen és ismeretlen beosztású emberekkel olyan alkohol tartalmú itallal, amiből az első pohár vicsorral megy le (na nem az alkoholtartalma miatt), utána pedig megszokod, mint itt mindent. Süti, tortaszendvics, ehető, de nem az ízvilágod, jóllakni esélytelen belőle. A piros cukormázas sütinek nézett kaviáros valami pedig kifejezetten őszinte grimaszt csalt az arcomra, főleg ha édesre vársz, és nagyon nem azt kapod. Szerencsére ennek csak Anikó volt tanúja. A végén illedelmesen elköszöntünk minden egyes nekünk fontos embertől, megköszöntük a soirée-t, majd hazaviharzott a banda.
non violence
Helló van !
A hétvégén egy kétnapos 1400 km-es túra helyett inkább a félórára fekvő Etretat falucskát vettük célirányul. A kifejezetten esős időjárás kedvező volt, ugyanis, ahogy megérkeztünk, kisütött a nap, és csodás látványban volt részünk. Vasárnap este pedig Activity hajnali 4-ig. Mindig van valami, pont annyi, hogy esélyem se legyen gép elé ülni, és leírni az élményeket.
Tegnap este (hétfő) pedig egy nagyon jó kis sétát ejtettünk a plage-on este 11-kor a francia barátunkkal, Florent-tal. Még sosem sikerült ilyen viccesnek lennem franciául, úgy érzem megtaláltuk a közös hangot Flo-val. :)
Hétfőn suli, mi más. Kegyetlen az egész, viszont érdekes. Ha ki tudnám fejezni franciául olyan színvonalon magam, mint magyarul, én lennék itt a király! :) A hét folytatódik a szokásos kemény iskolába járással, és persze a minden estés társosági élettel.
Ma rájöttem, hogy engem kifejezetten kedvelnek a suliban. Egyrészt hárman vagyunk fiúk a 15 fős osztályban, és mindkét srác felém poénkodik. Az egyikkel, Nacerrel jól megértjük egymást, ugyanis ő legalább annyira utál iskolába járni mint én, és nagyon szeretjük kielemezni a folyosón elhaladó csajok témáját. A másik srác -Benjamin- viszont jobban kedvel mint gondoltam. Állandóan ölelget, és amikor mondtam Anikónak, hogy én ugyan szeretem a közvetlen embereket, de engem ne gyűrögessen senki, negyed órás röhögőgörcsöt kapott. Nem vagyok én senki zsebkendője!
Természetesen ma is elcsúsztunk az idővel, se nem sikerült cégeket kutatnom gyakorlat céljából, sem pedig motivációs levelet írnom. Nem baj, a többiek már múlt hétre megcsinálták, én pedig jó ha megtudom a határokat, ameddig egy erasmusos diák elmehet.
A hétvégén egy kétnapos 1400 km-es túra helyett inkább a félórára fekvő Etretat falucskát vettük célirányul. A kifejezetten esős időjárás kedvező volt, ugyanis, ahogy megérkeztünk, kisütött a nap, és csodás látványban volt részünk. Vasárnap este pedig Activity hajnali 4-ig. Mindig van valami, pont annyi, hogy esélyem se legyen gép elé ülni, és leírni az élményeket.
Tegnap este (hétfő) pedig egy nagyon jó kis sétát ejtettünk a plage-on este 11-kor a francia barátunkkal, Florent-tal. Még sosem sikerült ilyen viccesnek lennem franciául, úgy érzem megtaláltuk a közös hangot Flo-val. :)
Hétfőn suli, mi más. Kegyetlen az egész, viszont érdekes. Ha ki tudnám fejezni franciául olyan színvonalon magam, mint magyarul, én lennék itt a király! :) A hét folytatódik a szokásos kemény iskolába járással, és persze a minden estés társosági élettel.
Ma rájöttem, hogy engem kifejezetten kedvelnek a suliban. Egyrészt hárman vagyunk fiúk a 15 fős osztályban, és mindkét srác felém poénkodik. Az egyikkel, Nacerrel jól megértjük egymást, ugyanis ő legalább annyira utál iskolába járni mint én, és nagyon szeretjük kielemezni a folyosón elhaladó csajok témáját. A másik srác -Benjamin- viszont jobban kedvel mint gondoltam. Állandóan ölelget, és amikor mondtam Anikónak, hogy én ugyan szeretem a közvetlen embereket, de engem ne gyűrögessen senki, negyed órás röhögőgörcsöt kapott. Nem vagyok én senki zsebkendője!
Természetesen ma is elcsúsztunk az idővel, se nem sikerült cégeket kutatnom gyakorlat céljából, sem pedig motivációs levelet írnom. Nem baj, a többiek már múlt hétre megcsinálták, én pedig jó ha megtudom a határokat, ameddig egy erasmusos diák elmehet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)