LE PROJET FRANCAIS
Az úgy jött, h 22 évesen, a fősuli utolsó évében kaptam lehetőséget Franciaországban, azon belül is Le Havre-ban tanulni egy éven keresztül. A blog célja az lenne, hogy feljegyezzem az élményeket ill azt a hosszú rögös utat, amelyen elérek majd egy éven kersztül valahová. A helyesírási hibákért és a nyelvi helytelenségekért pedig elnézést kérek, nincs nagyon időm az átfogó korrekcióra. Remélem érdekes beszámoló lesz, és nem csak nekem :)
péntek, július 03, 2009
kedd, március 24, 2009
Számonkérés
Hamarosan 1 éve, hogy nem írtam ide semmit. Pedig kellett volna. Így nem kerek a történet, aki olvasta nem kapott befejezést. Én is olvastam pár napja. És tényleg nincs vége. Ráadásul meglepett, hogy mennyi minden kimaradt belőle. Például a legutolsó ígéretem, a Cote d'Azur is elmaradt. A képek kész vannak róla, talán azzal kezdem majd. De nem lenne hátrány valami konklúziót is írni a francia projektet illetően. Mostmár elég szabadon fogalmazhatok, mert nemhogy lezárult az ösztöndíj, de le is diplomáztam a főiskolán. Folyt.köv.
szerda, április 02, 2008
számadás
Tartozom egy magyarázattal kedves olvasóimnak; mégpedig, hogy miért is nem frissült már jó ideje a blogom. Az oka egyszerű; maga a projet francais véget ért. Legalábbis így ebben a formában. A folytatása nem feltétlen csak francia nyelvterületen folyik, illetve már nem tanulmányi projektről van szó, hanem szakmai előremenetelről. (így a fenti című blog befejezést kíván) Mivel a tanítás véget ért, és utána mindenki szakmai gyakorlaton vesz részt, én pedig kihasználva lehetőségeimet Németországban szerzem meg a kezdeti gyakorlati tudásomat, már jelen pillanatban is együttműködve majdani magyar munkahelyemmel. Mert ilyenem is van már! Szerencsémre teljesen szakmába vágó, kihívásokkal teli, kreatív nemzetközi munkában van részem, amit negy lelkesedéssel csinálok. (ez már a következő sebességfokozat; szúrtam neki egy kettes padlót) De ezek a dolgok már nem a fent említett projekt részei, így nem is kerülnek bele ebbe a blogba. (talán majd egy másikba) Természetesen tartozom egy szép lezárással (értsd: konklúzióval a le havre-i ösztöndíjat illetően), és adós vagyok még a legutóbbi Cote d'Azur túrám leírásával, képeimmel illusztrálva. Ami késik nem múlik, amint lesz időm a munkám mellett, befejezem a blogom. (közben kíváncsi lennék arra is, h hányan olvasták írásaimat, és hogy tetszett nekik a beszámoló) Június közepén lesz az utolsó momentum Le Havre-ban, amikor is bemutatjuk a projektmunkánkat, illetve megvédem a szakdolgozatomat. Ez lesz a projet-francais utolsó, befejező epizódja.
kedd, január 29, 2008
Weekend en Bretagne
A hétvégét az osztálytársunknál töltöttük vidéke St.James városka mellett. Nagyon kedvesek voltak a szülei, igazi farmerek. Van egy csomó marhájuk, nagy farmjuk és abból élnek, idilli életet. Az anyuka igazi nagy termetű "tenyeres-talpas" gazdasszony, az apuka meg az a kimondott francia típusú férfi, kis termetű, mosolygós, mindig fitt és jókedvű. Az, hogy hogyan találhattak egymásra nem tudom megérteni, de kétségtelenül összeillenek. (na nem külsőre) Állandóan viccelődnek, a bolondját járatják egymással, meg a gyerekeikkel. Jó volt velük tölteni a hétvégét.
Szombat délután megnéztük a mesés Mt.St-Michel-t, apályban, naplementében. Este elmentünk a helyi futballklub jótékonysági 'estjére'. Vicces volt, hiszen mindenki ismerte egymást, a 2évestől a 70-esekig, és természetesen mindenkinek köze volt valamilyen szinten a focihoz. A hangulat adott volt, ebben hasonlított leginkább a lagzihoz, az összes focista, és az idősebb korosztály is rendesen felöntött a garatra. Kedvesek voltak velünk a fiatalok, egyik-másikkal jót beszélgettünk. Kb. 4-re haza is értünk, és szerencsénkre Fred hasonló beállítottságú, ami a bulikat illeti, így másnap délig aludtunk.
Délután megnéztük a farmjukat, a marhák 'garázsát', a legelőt, meg a fejőszivattyúkat. Fater pont jött a traktorral, hozta a friss szénát a marháinak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gépesítve van a folyamat, szó szerint belövellte egy szerkezet (ami a traktorra volt akasztva) a marhák közé, azok meg kapták a nyakukba a friss szénát. Kint a legelőn barátkoztunk is az állatokkal, bár elég félelmetes amikor köréd rendeződik egy csorda, és néz 40 centire az arcodtól, hogy ki vagy s mit akarsz. (Azt megjegyezném, hogy eszméletlen mennyiséget brunyálnak, és hogy Józsi bátya' szavaival éljek, ők naponta kihugyoznak egy-két zsigulit) A kedvencem az óriás fogkefe a garázs bejáratánál, ahol mindegyik marha megáll és megvakarózik vele. A többi meg szépen kivárja a sorát mögötte, mint ha autómosóba állnának sorban az autók. Fél órát röhögtem a procedúrán, komoly alapossággal végigvakarják magukat. Csak azt nem értem, hogy hogyan magyarázták el nekik, hogy mire való a hatalmas fogkefe, vagy honnan jöttek rá?
Délután pedig ellátogattunk a szintén közel fekvő St.Malo-ba. Gyönyörű óváros fallal körülvéve, mely alól ha elvonul a víz, át lehet sétálni a szomszédos szigetekre. Az óceán ezen részén, mint Le Havre-ban is, van vagy 10 méter különbség az apály-dagály között. St.Malo-ban például ezt úgy oldották meg a nyári strandolóknak, hogy ha levonul a víz, előbukik egy nagy medence ugrótoronnyal. Amúgy pedig dagály idején minden víz alatt van. Nagyon érdekes.
Aztán este fejedelmi vacsiként levákták az utolsó vágásra érett csirkéjüket, és lehetett válogatni ám az alkatrészek között! Másnap 9-kor keltünk, Fater már frissen jött a farmról, megnézte az emailjeit, összekészítette a papírjait, aztán ment a gazdagyűlésre, valami vezetőféle a gazdák között. Nagyon korrekt emberek ezek, és szerintem nagyon boldogok!
Szombat délután megnéztük a mesés Mt.St-Michel-t, apályban, naplementében. Este elmentünk a helyi futballklub jótékonysági 'estjére'. Vicces volt, hiszen mindenki ismerte egymást, a 2évestől a 70-esekig, és természetesen mindenkinek köze volt valamilyen szinten a focihoz. A hangulat adott volt, ebben hasonlított leginkább a lagzihoz, az összes focista, és az idősebb korosztály is rendesen felöntött a garatra. Kedvesek voltak velünk a fiatalok, egyik-másikkal jót beszélgettünk. Kb. 4-re haza is értünk, és szerencsénkre Fred hasonló beállítottságú, ami a bulikat illeti, így másnap délig aludtunk.
Délután megnéztük a farmjukat, a marhák 'garázsát', a legelőt, meg a fejőszivattyúkat. Fater pont jött a traktorral, hozta a friss szénát a marháinak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gépesítve van a folyamat, szó szerint belövellte egy szerkezet (ami a traktorra volt akasztva) a marhák közé, azok meg kapták a nyakukba a friss szénát. Kint a legelőn barátkoztunk is az állatokkal, bár elég félelmetes amikor köréd rendeződik egy csorda, és néz 40 centire az arcodtól, hogy ki vagy s mit akarsz. (Azt megjegyezném, hogy eszméletlen mennyiséget brunyálnak, és hogy Józsi bátya' szavaival éljek, ők naponta kihugyoznak egy-két zsigulit) A kedvencem az óriás fogkefe a garázs bejáratánál, ahol mindegyik marha megáll és megvakarózik vele. A többi meg szépen kivárja a sorát mögötte, mint ha autómosóba állnának sorban az autók. Fél órát röhögtem a procedúrán, komoly alapossággal végigvakarják magukat. Csak azt nem értem, hogy hogyan magyarázták el nekik, hogy mire való a hatalmas fogkefe, vagy honnan jöttek rá?
Délután pedig ellátogattunk a szintén közel fekvő St.Malo-ba. Gyönyörű óváros fallal körülvéve, mely alól ha elvonul a víz, át lehet sétálni a szomszédos szigetekre. Az óceán ezen részén, mint Le Havre-ban is, van vagy 10 méter különbség az apály-dagály között. St.Malo-ban például ezt úgy oldották meg a nyári strandolóknak, hogy ha levonul a víz, előbukik egy nagy medence ugrótoronnyal. Amúgy pedig dagály idején minden víz alatt van. Nagyon érdekes.
Aztán este fejedelmi vacsiként levákták az utolsó vágásra érett csirkéjüket, és lehetett válogatni ám az alkatrészek között! Másnap 9-kor keltünk, Fater már frissen jött a farmról, megnézte az emailjeit, összekészítette a papírjait, aztán ment a gazdagyűlésre, valami vezetőféle a gazdák között. Nagyon korrekt emberek ezek, és szerintem nagyon boldogok!
szerda, január 23, 2008
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)